Sötét vágyak

Matild

„Letartóztatták William Afton! Az animatronicok atyjának kikiáltott férfit több gyermek halálának az okozója. Bár nem tudták közvetlenül rá bizonyítani a gyilkosságokat két esetben, biztosan az ő által készített robotok végeztek az áldozatokkal…”

Félre dobtam az újságot. Hosszú hónapok óta csak erről írtak. Tény, hogy William volt a robotok fő tervezője és ő tervelte ki a „baleseteket” amikben gyerekek tűntek el, de ez nem volt teljesen igaz. Azok nem balesetek voltak. Henry lánya Charlotte sem egy véletlen rablótámadásban vesztette életét. Sajnos William nem vitte el a testét, csak otthagyta a kukák mellett. Mire oda értem a lány életenergiája már eltűnt.

Túlságosan kapkodott ez lett a veszte. Így egyedül maradtam a tervünkkel. Igen nem egyedül vitte végbe azt, amivel vádolták. Túlságosan rákapott a vér látványára és hibát vétet. Ezzel elvesztette azt az érdeklődést, amivel korábban rajongtam érte. Ő volt a tökéletes férfi, hiszen soha nem hibázott.

Dühös és csalódott voltam, amikor elkapták. Soha nem lett volna esélyük a zsaruknak, hogy rábizonyítsák a gyilkosságokat, de annak a baromnak mindenképpen az utcán kellett gyilkolnia. Az ostoba emberek azt hitték, hogy ha halálsorra rakják, majd minden megoldódik. Azonban nem tudták, amit én. Williemet nem lehet megölni. A szervezetébe túl sok került a remnantból. Ez az egyveleg az emberek lelkéből és egy különleges fémből összekovácsolódott anyag volt, ami életben tartotta elég hosszú ideig.

A szemét persze nem adta ki a fém különleges összetételét, még nekem se. A sors iróniája, hogy háromból két gyermekünk meghalt az ő által tervezett robotok miatt. Evan és Elizabeth volt a katalizátor, hogy hibázzon. Michel csendesen meghúzta velem magát, míg a vihar elvonult. Idősebb fiam még támogatta az apját, hogy egy nap vissza hozhatja az öccsét. Sokat segített nekem, hogy folytassuk a munkát. Bár nem volt bűntudata azzal, amiben fedezett, de Evan balesetéért folyamatosan ostorozta magát. Volt is miért. Csak szívatni akarta a kicsit, de a Golden Freddy szája akkor már régen át volt alakítva. Nem tudhatta, hogy a robot átesett a változtatásokon és a mechanikus váz rúgós szerkezetei mennyire érzékenyek.

Még is az egyik legszebb látvány, amit valaha láttam, az a kis Evan vérének piros színe volt. Elég fiatal lévén, még nem volt olyan sötétvörös. Friss pipacsra emlékeztetett, ahogy beszínezte a robot bársony borítását. Órákig álltam a sötétfüggöny mögött, mire kinyitották az egykori FreadBear száját. Bár a saját fiam volt az áldozat, még is olyan vágyat éreztem, amit soha nem felejtek el. Mai napig emlékszem, ahogy az akkor még felfedetlen Foxy robot mellett álltam és vágyakozva dörzsöltem össze a combjaimat. Végül a robot mögé húzódtam és elfordítottam a tekintetem, mert ha tovább ott maradok, biztosan felfedem mindenki előtt magam. Persze ahogy elment az utolsó helyszínelő és lekapcsolták a fényeket kiléptem a rejtekhelyemről. Golden Freddyt senki nem takarított le. Finoman letöröltem a piros vért róla, majd lenyaltam az ujjaimról. A szívem vadul kalapált, ahogy megéreztem a fémes ízt a számba. Fogtam egy széket és a robot elé húztam. Alacsonyabb voltam, így muszáj volt felállnom rá. Valaki eltávolította az animatronik rugóit, de most nem bántam.

Lenyaltam az ott maradt vért a robot külső borításáról, de nem volt elég. A szívem vadul kalapált, ahogy megéreztem a fémes ízt a számba. Újra átéltem az aznapi eseményeket közben éreztem, hogy felizgulok. Hiába volt a saját gyermekem a halál az halál.

- Mrs Afton! Megjött az új társa!

Ellöktem magam a székemmel az íróasztaltól és az ajtó felé fordítottam. Egy huszas éveiben járó félénk férfi állt az üzletvezető mellett. Kedvesen felmosolyogtam rá. Közben magamban már a viselkedését tanulmányoztam.

Izmos és jóképű volt, de izmait nem a fizikai munkában szerezte. Sokkal inkább a kondiban felszedett műizmoknak tűntek. Elkönyveltem egy kísérleti alanynak. Kondi huszárokat ritkán cserkészek, de most nem volt más. A férfi halkan bemutatkozott. A hónapban ő volt a harmadik új kollega. Kettő elmenekült. Kíváncsi voltam vajon ez a férfi meddig bírja ki. Az üzletvezető elköszönt, majd kettesben maradtunk.

- Dolgozott már biztonsági őrként?- kérdezem nyugodt hangon.

A férfi megrázza a fejét. Idegesen igazít a nyakkendőjén. Egy pillanatra elképzeltem, ahogy addig húzom a nyakára az anyagot, hogy a légcsöve teljesen összeroppanjon. Gyorsan rendezem a gondolataim, hiszen ha hosszú vadászatott szeretnék nem kéne gyorsan a desszerthez térnem. Felálltam a székből majd mutattam neki, hogy üljön le

- Sajnos a kamerák elég öregek így sokat betegeskednek. Látja, például a négyes megint nem veszi a jelet. Ezt ilyenkor mindig meg kell nézni. Soha nem lehet tudni nem e valaki beosont az épületbe. Mindjárt körbe vezetem, de előtte még memorizálja az alaprajzot. Nem nehéz eltévedni, de ha legalább tudja, melyik szoba mi mellett van kevesebb az esélye, hogy csak órák múlva tér vissza. Mennyire fél a szellemektől?

A férfi rám nézett. Ezt a kérdést komolyan gondoltam. Örült voltam, de abban biztos, hogy Néhány lélek kijutott a kelepcéből amiben Williammal tároltuk őket.

- Szellemek? Azok nem léteznek.

- Remélem akkor is ezt mondja, amikor éjjel egyedül van itt és különös dolgokat tapasztal. Nyugalom reggel hatra mindig elcsendesül minden.

Közelebb hajolok a férfihoz. Mellem súrolja a vállát, mire elhúzódik. Vagy nős, vagy meleg. Az utóbbira tippelnék. Zavarban van, egyértelműen kerülné a társaságom. Vicces éjszaka elé nézhetünk. Bár jobban szerettem a gyermekeket azért voltak bizonyos igényeim. Főleg, hogy egy ideje már nem volt részem egy kiadós sexben. A férfiak sikolyai közel sem értek fel egy halk gyermeki visítással, de az ő esetükben nem is a gyors halál volt a cél. Ők mindig tovább szenvedtek, még ha a testük bizonyos részei élvezték is, amit csináltam.

Tettem egy újabb „véletlen” előre hajolást, mire megint elhúzódott. Szóval még is csak meleg. Ha tökös férfi lenne, élne a kapott lehetőséggel, hogy legalább benézzen az ingembe. Talán véletlenül elfelejtettem begombolni a legfelső két gombot. Korábbi kollegáim legalább egy pillantást vetettek a fekete csipke melltartóba csomagolt melleimre.

Elmagyaráztam neki mit merre talál. Mikor láttam, hogy nagyjából már érti az épület felépítését jeleztem neki, hogy kövessen. Közelgett a zárás ideje. Körbe vezettem a folyosókon. Szerencsére az üzletvezető már régen elment. Egy ideje már nem érdekelte az étterem. Ez mondjuk kapóra is jött. Ő csak örökölte, nem volt különösen érdeke, hogy minden jól menjen. Vagyonos ficeke volt így szabályosan bele szart a dolgokba. Ezért is „betegesgettek” a kamerák annyit. A szerelők a régi vezetékezésre hivatkozva nem csináltak végül semmit. A kis senki nem akart annyi pénz költeni rá, így inkább mindig kihívta a szerelőket, mikor ellenőrzés volt várható.

Persze a kamerák nem maguktól voltak rosszak. Bizonyos helyeken kaptak egy kis rásegítést. Mosolyogva kitereltem az utolsó családot is. A férfi zavartan törölte meg a kezét a nadrágjába. Finnyás volt a rozsdára, amit a kezébe nyomott lánc okozott. Ezt feljegyzem magamnak, amikor a megtörésére kerül a sor.

- Miért éppen ide jelentkeztél?- kérdezem, ahogy a helyére kattintom a lakatott.

- Apám szerint kell valami férfias munka. Így legalább nem zaklat folyton a pasim miatt.

Bingo dingo! Tudtam, hogy meleg. Csak a hecc kedvéjért megkérdeztem volt e már nővel mire megrázta a fejét. Ideges volt, így elkezdtem a figyelem elterelést. Elővettem a nyugodt anyuka stílust, mely annyi ideges szülőt nyugtatott már meg. Általában a csemetéjüket nem találó anyukák, jól bedőltek ennek a stílusnak. Köztudott tény, hogy én voltam a nő, akinek fia meghalt a Golden Freddyvel való puszilkodás után. Az is a malmomra hajtotta a vizet, hogy Elizabeth halálát sem titkoltam el. Azonban ha tudták volna, hogy végig maszturbáltam az idő alatt, míg a kis Evant kiszedték nem is álltak volna velem szóba. Az évek alatt tökéletes ragadozó lettem. A fiatal férfi is lazulni kezdett ennek hatására.

Mire körbe jártuk az épületet már magától beszélt. Egy megértő anya karaktert látott bennem, miközben kiöntötte a lelkét. Fiatal volt alig múlt húsz éves. Hiába volt hivatalosan kapcsolatban egy férfival az apja annyira szigorú volt vele, hogy életében nem csókolózott még nem hogy keféljen egy jót. Hálát adtam, amikor az egyik biztosíték lecsapta az áramot. Így nem láthatta amint izgatottan megnyaltam az ajkaimat.

Bekapcsolta a zseblámáját. Én addigra már vagy három lépéssel előtte jártam. Gyors utol ért.

- Bocsánat félek a sötétben. Ugye nem akart itt hagyni?

- Nem drágám. Csak annyi ideje vagyok már itt, hogy a sötétben is kiismerem magam. Gyere a biztosíték ezen a szobán túl van.

A fiú meglepve lépett be a régi öltözőbe. Nem csodálkoztam rajta. Az újabb térképeken már nem szerepelt a helyiség. Persze mikor befalaztatták ezeket nagyon sokáig csak a megmaradt szellőzőkön lehetett bejutni ide. Volt idő, amikor bevolt zárva az intézmény. Üres óráimban lassan kibontottam a fal egy kisebb részét. Így megspóroltam vagy harminc percet a biztosítékokig. Normális esetben nem hoztam volna ide rögtön az első éjjelén a fiút, de most nagyon is kíváncsi voltam, hogyan reagál.

Vissza raktam a falapot a falba vésett lyukba. Ő megeredt nyelvvel beszélt közben a zseblámpával világított nekem. Elléptem a régi animatronik mellett. A biztosíték kapcsolót a robot melletti kis ablakból el lehetett érni. Kinyúltam és felkattintottam a reteszeket. A folyósón felhangzott a ventilátorok erős rotorjai által keltett zajok. Az étterem részben felkapcsolódtak a világítások.

- Ezt a robotot soha nem láttam még. Mi volt a neve?

Izgatottan lépett közelebb. A kutya formájú animatronik soha nem került bemutatásra. William egyik saját tervezésű játékszere volt. A fiú mögé léptem, és míg ő a régi fémdobozt vizsgálta én csendesen elővettem egy rozsdás láncot a pad alól.

- Ez mi?

Finoman megérintette a fémet. Porrá száradt vörös anyag tapadt az ujjaira. Először azt hitte rozsda az, de aztán meglátta a fém kutya szájában a bőrdarabot. Két héttel korábbi áldozatom földi maradványai voltak ott. A kislány próbált kimenekülni, de nem volt hová neki.

A fiatal férfi felém fordult rémülten. Már nem is akartam titkolni szándékomat. Tekintete növekvő pánikot mutatott, mire szélesen elvigyorogtam. William egyszer azt mondta, hogy ha a gyilkolási vágy feltámad bennem lilás lesz a szemem színe. Kicsit úgy is éreztem magam mintha egy köd mögül nézném a dolgokat, de még is élesebben kezdtem fókuszálni. Láttam, ahogy a fiú homlokát verejték lepi el. Keze remegett, szája kiszáradt. Tett egy lépést a falemez felé, de ekkor felé lendítettem a láncot. Feje hangosan csattant a döngölt beton padlón, ahogy kirántottam a lábát. A lámpa kiesett a kezéből. Megpróbált feltápászkodni, de ekkor a hátára ültem és a nyak köré tekertem a láncot. Még nem akartam meg ölni, így mikor elveszítette az eszméletét elengedtem.

- Jót aludtál? –kérdeztem, mikor pár perc múlva magához tért.

A fiú zavartan nézett körbe. Az idő alatt míg eszméletlen volt átvittem egy másik szobába. Egyenruhájától menet közben megszabadítottam, csak a boxerét hagytam rajta illetve a láncokat, amivel a székhez kötöttem. Nem szabadulhatott. Kezeit hiába rángatta, olyan szorosan rögzítettem a szék támlájához, hogy minden mozdulattal fájdalmat okoztam neki. Lábai szétfeszítve a szék lábaihoz láncolva voltak, így azzal sem tudott mozdulni. Vele szemben ültem az asztalon. Régen ez volt a biztonsági szoba, így mint a szék mind az asztal masszívan rögzítve volt a padlóhoz. A narancs sárga fényben megcsillant a késem pengéje.

- Kérem ne! Engedjen el, kérem! Nem mondok senkinek semmit, csak engedjen haza menni…

- Szerinted ennyi elég, hogy haza engedjelek? Milyen kis naív vagy. Láttad sötét titkom így ma nem mehetsz haza, de van egy jó hírem számodra. Nem fogsz szűzen meghalni.

Hagytam neki időt, hogy felfogja. Láttam a szemében mikor megértette. Tekintete végig cikázott rajtam és csak ekkor értelmezte, hogy gyakorlatilag félmeztelen vagyok. Nadrágomat és bakancsomat már korábban levettem. Ingem teljesen kigomboltam. Lábamon csak a kés tokja maradt felrögzítve. Fekete szettem nem hozta lázba, de ezen nem lepődtem meg. Szűz volt még és amellett meleg is. Nem érdekelték a nők. Azonban én tudtam, hogy minden férfi attól függetlenül, hogy melyik nemhez vonzódik, csak lyukra hajt. Lassan átvezettem addig keresztbe font lábaimat az asztal szélén. Talpam hideg padlót érintett, de ez csak jobban fokozta vágyam. Körbe jártam a férfit, majd lassan elhúztam a kés hegyét a vékony szöveten mely rajta volt. Az anyag rögtön megadta magát az éles pengének. A fiú megpróbált a bőrét karcoló hideg fémtől eltávolodni, de nem jött össze neki. Remegő ajkallal figyelt, ahogy tettem még egy kört.

Számára váratlanul elkaptam a haját és finomkodást nem ismerve hátra rántottam a fejét. Felnyögött fájdalmában, de ekkor már csókoltam is. Vadul, harapva szájába marva. A számban megjelenő vértől csak izgatottabban csókoltam, miközben kést markoló kezem a mellkasa irányába tévedt. Egy erős vágás, mire fájdalmasan felkiáltott. Szándékosan nem vágtam mélyet. Vergődött, miközben elé léptem, és lovagló ülésben felültem rá. Fiatal volt, de ennek ellenére lett volna mivel büszkélkednie. Ágyékom neki dörgöltem és bár a gondolatait nem indítottam be teste a félelmen túl is lassan reagálni kezdett. Jobb vállára irányítottam a kés hegyét majd lassan belenyomtam a bőrébe. Fájdalmas sikolya még nagyobb vágyat lobbantott fel benne. Felkacagtam, ahogy a penge milliméterről milliméterre hatolt bele a szöveteibe. Nem akartam komoly sebet ejteni rajta, csak játszottam vele. Szeme kikerekedett, ahogy a kést egy bizonyos mélység után elkezdtem lefelé húzni. Sötétvörös vére végig folyt a mellkasán és a hasán.

- Ne vesszen kárba –súgtam.

Ajkaimmal követtem a kis vérpatakot, közben több alkalommal bele is haraptam. Nem álltam meg a hasánál. Szétfeszített lába közé térdeltem, majd levágtam a másik felét is a boxernek. Gyengéden csókoltam meg férfiasságát, mire az szinte önálló életet kezdett élni. A fiatal férfi tiltakozott és könyörgött, de nem álltam meg. Tövig bevettem a számba, és miközben a nyelvemmel körbe-körbe nyalogattam igyekeztem megszívni. Elégedett sóhaj szakadt fel belőlem, mikor számat újra szabaddá tettem. Körmeimmel végig húztam az érzékeny szerven, közben a zacsikat kezdtem szívogatni. Kezemen éreztem, ahogy az elő váladék kijön belőle.

Elhúzódtam tőle. Pengém finoman simogatta az arcát. Félelmének köszönhetően korábbi merevedése lankadni kezdett, de ekkor vissza ültem az ölébe. A gyönyör végig futott rajtam, amikor befogadtam. Ő ugyan össze szorította a fogait, hogy ne nyögjön fel, de teste reakcióit nem tudta el rejteni előlem.

- Oh te jó ég! Mennyire kemény és nagy a farkad…

Hangosan felnyögtem, mikor egy olyan pontra ért el bennem, ami már nagyon rég óta nem volt rendesen megmozgatva. Megragadtam a fejét és újra a szájára tapasztottam a számat. Tiltakozott, de nem hagytam neki választást. Csípőm követhetetlen ritmust diktált. Tudtam, hogyan okozzak neki fájdalmat és mégis ingereljem az ösztönös vágyait. Azt hittem szétrobbanok mikor a csúcsra értem. Kéjes sikoly hagyta el a torkomat, mikor ez bekövetkezett. Testem sikamlós volt, ahogy a fiúé is. Még egy kis rásegítés és ő is elment. Spermája betöltötte a méhemet. Nem húzódtam el tőle. A kést most a torkának nyomtam. Szemeiből patakokban folyt a könny, de nem adta meg az örömöt, hogy sikítani halljam. Nekem így is jó volt. Újra mozgásban voltam. A férfi felnyögött, mikor a korábban kiürült farka újra megkeményedett. Nem akarta a második menetet se, de nem érdekelt. Minden egyes mozdulattal apró vágásokat ejtettem a testén. Minél magasabb csúcsra jutatott annál lassabban kínoztam. Közel voltam a kimerültségtől való álomba jutáshoz, de még tartottam magam a negyedik orgazmus után is. A fiú már meg se próbált ellenkezni. Addigra teljesen kimerült a félelemtől is a sextől. Bár sok kicsi sebet ejtettem rajta azok nyomán mutatkozni kezdtek a közelgő vérveszteség jelei. Sok kicsi sokra megy. Azonban eljött az idő, amikor befejezhettem a játékot. Még egyszer a csúcsra jutottam. Utolsó kéjes sikolyom a fiú csókjába fojtottam. Kikerekedett szemmel nézett rám, miközben a kés mélyen a szívébe mártottam. Fájdalmas kiáltása a számon volt, miközben katartikus élvezettel mentem el. Még dobogott a szíve, mikor utoljára belém élvezett.

Elhúzódtam tőle. Lejöttem a derekáról. Szép kis mennyiségű sperma folyt le a lábamon, de engem csak a móka vége érdekelt igazán. A fiatal férfi szeme elködösült, feje hátra bicsaklott. Szája elkékült, bőre fehér színt öltött fel, ahogy az élet elszivárgott előle. Lassan felöltöztem majd miután megbizonyosodtam róla, hogy a vére nem fog mindenfelé spriccelni kihúztam a késem.

Volt még nyitásig pár órám. Mire az üzletvezető megérkezett már mindent rendbe raktam. A pojáca soha nem ment a régi részlegekbe, mert félt a kosztól. Korábban kicsekkoltam a fiút, majd előadtam egy mesét, hogy a műszak vége előtt lelépett. Vissza adtam az egyenruháját, majd én is elköszöntem a főnökömtől. Ő morgott valamit arról, hogy nem érti, miért nem tud normális kollegát találni erre a pozícióra.

- Te mindig olyan kedves és aranyos vagy az emberekkel. Na, újra meghirdetem a pozíciót. Minden jót!

Elköszöntem tőle, majd haza hajtottam. Volt harminchat órám a következő műszak kezdettéig. Fáradtan ültem be a kocsiba. Tudtam, hogy aznap este ki lesz szolgálatban így nem aggódtam a következő tervemtől. Az öreg kollega már akkor éjjeli őr volt mikor William és Henry voltak a tulajok. Túl öreg volt ahhoz, hogy végig bírjon egy éjszakát. Mikor este vissza mentem igazam volt. Az étterem egy órája be volt zárva, de a külső kamerák nem működtek. Az áram kapcsoló megint lecsapta a biztosítékot, de ő még nem kapcsolta fel.

- Annyira kiszámítható- nevetek magamban.

A hátsó kapuhoz mentem, majd a kapun át beosontam. Előző este már előkészítettem a hullát. Most ott várt rám a hátsó bejárat mellett, mint egy rakás szemét. Éppen kiléptem volna, mikor hallottam a légkeverő lapátok újra indulását. Szóval az öreg még se annyira álmos. Mosolyogva mentem végig a sötét folyóson közben számoltam a perceket. Hátul nem voltak kamerák, Már régen ki voltak köttetve, hiszen oda senki nem járt rajtam kívül. Az öreg a maga kis tempójában negyven öt perc alatt tette meg azt az utat a kerülővel, ami nekem harminc lett volna. Elment mellettem a folyósón és észre se vett. Megvártam, míg eltűnik a következő fordulóban, majd még tíz percet várakoztam, mielőtt lekapcsoltam volna az áramot a kisszobán keresztül. Több mint egy órám volt, hogy vissza szaladjak a folyósón, majd kivigyem a zsákot. Mire az öreg vissza kapcsolta másodjára is az áramot én már régen az autópályán voltam. A csomagtartóban ott hevert a halott férfi. Egy ipari vákuumozó segítségével csomagoltam be. Nehéz volt, de a fólia olyan szorosan húzta össze, hogy alig lett nagyobb, mint egy kis bőrönd. Ha valaki meg is találta a holtestet nem tudta azonosítani. Éljen az sokáig, aki kifejlesztette az animatronikok szállításához alkalmas csomagolás technikát. Órákat mentem, mire találtam egy alkalmas helyet ahol kidobhattam a holtestet. Jókedvűen vezettem haza felé, közben a napfelkeltét néztem. Volt még időm aludni mielőtt megkezdtem volna a következő műszakomat.

 

❤

 

Hetek teltek a húsz éves kollega „eltűnése” óta. Egyik nappalos műszakomban engem is kikérdeztek, mivel én láttam utoljára. Könnyen bevették a mesét, hogy a fiú csak úgy lelépett. Mivel a rendőrök is ismerték az épület történetét nem kérdeztek rá az órákig tartó áram kimaradásra. Szerencsére a sors is velem volt. Az öreg műszakjába még háromszor csapódott le a biztosíték.

- Sajnálom azt a fiút. Nagyon aranyos volt… Oh maga meg milyen figyelmes!

Rámosolyogtam a fiatal rendőrre, aki tüzet gyújtott nekem mikor elővettem egy szál cigit. Rá kacsintottam, mire elpirult. Kis aranyos.

- Szegény fiú mondta már az első alkalommal, mikor elment az áram, hogy fél a sötétben. Mire vissza kapcsoltuk a biztosítékokat teljesen kiborult. Én embert még nem láttam, ilyen gyorsan átöltözni, mint őt. Alig várta meg, hogy kiengedjem.

Figyelve, hogy ne a két nyomozóra fújjam a füstöt elfordultam. Az idősebb feljegyezte, amit mondta, majd becsukta a jegyzetfüzetét.

- Köszönjük, hogy időt szánt ránk Mrs Afton. Örömmel látom, hogy ön mennyivel jobb ember, mint a férje. Tudom ez fájdalmas most önnek. Minden esetre örülök a szerencsének.

A két férfi távozni készült. Miközben én elszívtam a cigimet velük mentem az épület elé. Míg az öreg megkerülte a kocsit én még játszottam az aggódó polgárt a fiatalabbnak. A dzsekim mellkasa alatt fontam össze a karom mintha fáznék. Persze a mozdulatomnak az eredménye egy vágyakozó pillantás volt a fiú részéről. Nem mondott semmit, csak beült a kocsiba, majd indított.

A csatornába pöcköltem a cigeratta csikket. Az aznapi esővíz szinte rögtön elmosta. Az épületben senki nem tartózkodott. Esős napokon a családok, ha ki is mozdultak csak este jöttek el. Elővettem a tabletemet és átfutottam a kamerákat. Mind működött. Pontosítok mind úgy működött, ahogyan én akartam. A főnök az irodájában ült, és ha jól láttam egy fiatal férfival beszélgetett éppen. Rögtön láttam, hogy a monitoron egy beléptetési lap van megnyitva. Szóval új kollega érkezik velem páros műszakra. Már előre sajnáltam a férfit.

Hamarosan úgy is megismerem. A tabletet leraktam a színpadra, majd mellé fektettem a kabátomat. A vastag dzsekit úgy helyeztem el, hogy ha ki kell mennem csak magamra kapjam. Korábban kaptunk panaszt, hogy Freddy maci hangja elment. Elővettem a színpad alól a szerszámos ládát, majd a fal mellett lévő létráért mentem. Gondosan lekapcsoltam az animatrikot, mivel tudtam mire képes, ha zárlatot okozok és véletlen becsukja a száját, míg javítom. Minden robot felépítését ismertem, így tudtam, mivel kezdjem a biztonságos szerelést. Kicsavartam az apró csavarokat melyek a mozgatható elemeket tartották, majd levettem az animetronik alsó álkapcsát. A hangkártya fent volt a koponya hátsó részén. William soha nem aprózta el a tervezést. Szándékosan úgy készítette a robotokat, hogy ne lehessen könnyen javítani. Volt már akinek beszorult a karja és csak ripityára törve tudta kivenni onnan. Persze most éppen engem szívatot ezzel. Egészen könyökig be kellett nyúlnom. hogy kivegyem a kis kártyát. A robot feje előre bukott, mire rácsaptam a fémre.

- Viselkedj már Freddy! Ha most beragad, a kezem anyuci nem lesz boldog!

- Mi történt a mackóval?

A kérdés váratlanul ért. Meglepetésemben megfordultam, és tényleg majdnem beragadt a kezem a fejet tartó csövek közé. Szerencsére tudtam, hogy szabaduljak meg a kellemetlen szituációból.

- Csak kiégett a hangkártya azt akarom kicserélni.

Szabad kezem párnás részével a mechanikus orrnak támaszkodtam, majd alig észrevehetően feljebb kezdtem tolni. Külső szemlélő szerint csak megtámaszkodtam a fejen, míg kivettem a kezem a robot koponyájából. Azonban nem egészen ez történt. Ott volt a kikapcsoló gomb, ami az össze szorult elemeket szétválasztotta. Kivettem a kártyát, majd a gyér fény felé fordítottam.

- Hát igen ez csúnyán megégett. Átkozott áramkimaradások!

Lemásztam a létráról és csak ekkor vettem észre, hogy az üzletvezető mellett más is van. Az irodából látott férfi volt vele. Kék szemei kíváncsian mértek végig. Fekete haja rakoncátlanul lógott a szemébe, Jó egy fejjel fölém magasodott pedig én se voltam annyira alacsony. Még is, ahogy vele szemben álltam és fel kellett néznem rá törpének éreztem magam mellette. Na, egy közel kétméteres személyt valószínűleg nehezebben teszek el láb alól, bár valamiért nem fogott el a késztetés, hogy megfojtsam valamivel. Ritkán volt ilyen alkalom.

- Mrs Afton az új kollegánk. Sam Miller. Kérem, vigyázzon rá, mert nagyon macerás erre a pozícióra új munkaerőt találni!

- Ha magasabb lenne a kezdő fizetés többen jelentkeznének- motyogtam az orrom alatt.

A férfi némán bólintott. Felvontam a szemöldököm, mire alig észre vehetően felemelte a kezét és visszakozott. Szóval nem túl beszédes, de legalább okos.

- Van tapasztalata a robotika terén?

- Ezen a szakon végeztem, de mindig is oda voltam a Freddy Fazbear’s Pizzeria robotjaiért. Mr William Afton nagyot alkotott Mr Henry Emilyvel.

Szóval William rajongó. Ez egy pont, hogy talán életben hagyom. Bár már nem éreztem szerelmet iránta –az eltűnt, mikor balfácán módra elfogatta magát- , de a munkásságát csodáltam. A tulaj elköszönt. Gyanítottam, hogy alig várja, hogy vissza zárkózzon az irodájába és elindíthassa a pornó oldalak egyikét. Ez a mocskos oldala volt egyedül, amit értékelni tudtam benne.

- Keresd ki Freddy hangkártyáját. Nézd meg milyen állapotba van, és ha kicsi égést is látsz rajta rakd félre. Szólj, ha megtaláltad!

Némán néztem, ahogy a ládához megy. Kazettás tárolóban voltak a korábban kiégett hangkártyák. A jó alkatrész a zsebemben pihent. Még az irodában vettem magamhoz. A fiatal férfi egyesével nézte át a kis lapokat. Kétszer végig futott rajtuk, majd felém fordult. Én addig egy narancslevet szürcsöltem a céglogójával ellátott promó pohárból. A színpad szélén ültem és őt figyeltem.

- Mrs Afton. Ezek a kártyák mind ki vannak égve.

- Biztos vagy benn?

- Igen.

- Ügyes fiú! Átmentél!

Benyúltam a zsebembe és felmutattam az ép kártyát. Sam kezébe nyomtam a poharamat, majd vissza másztam a létrára. A kis lapocska boldogan csatlakozott a neki kijelölt helyre.  Kihúztam a kezem Freddy fejéből, majd lenéztem. A férfi szó nélkül felemelte az alsó álkapcsot és felém nyújtotta. Harminckét csavar. Ennyi tartja a helyén a több mázsás animatronik alkatrészeit. És ez csak ahhoz kellett, hogy a felső és alsó álkapocs a helyén maradjon. Sam megvárta, míg lemászok, majd fogta és a fal mellé állította a létrát.

Segítőkészsége felkapcsolta bennem a vészharangot. Senki nem ennyire alázatos. Kis csodabogár lépett be a hálómba és még csak nem is sejtette, hogy hamarosan zárul a csapta felette. Csendesen visszakapcsoltam a robotokat. Freddy tekintetét figyeltem, miközben újra fel állt a rendszere. A kódok végig futottak a processzoron, amik érzékelték, hogy vagyunk a teremben. Leléptünk a színpadról, majd úgy tettem mintha egy kisgyerek lennék. A program működésbe lépett a medve meg elkezdte a dalát, mire a többi robot is csatlakozott.

A zene csak addig szólt, míg a teremben voltunk. Fogtam a tabletet és elindultam a kamera szobába. Nem kellett mondanom a fiatal férfi követett. Nem beszélt csak ott járt a nyomomban, mint egy árnyék. Azonban dejavu érzés kerített hatalmában. Régen én is hasonló képen követtem Williamat. Akkor még nem voltam annyira kifinomult, mint most és jóformán kislány voltam. Sokat csiszoltam a vadászataimat. Például soha nem cserkésztem be olyan gyermeket, akit csak egyszer láttam az étterembe. Fontos szempont volt az is, hogy ne az én műszakomban tűnjön el. Persze néha kivételt kellett tennem, mert az is gyanús volt ha én mindig kimaradok. Amióta egyedül vadásztam saját tükröket kellett kitalálnom. A legjobb csali egy ős öreg, de még jó állapotban lévő robot volt.

Persze én is alakítottam rajta. Ezeket a Spring Look öltönyöket nem nagykeblekkel megáldott nőkre tervezték.

Valljuk be büszke voltam természetes adottságaimra. Sokat segített a férfiak becserkészésében. Lopva Samre néztem. Izmos alkat, markolni való selymes haj és… Ohohó! Úgy érzem karácsony van. Ha a nadrágon kivűl ennyire nyomatékosan szembe tűnő férfiassága, milyen lehet erekció közben? A fiatal férfi nem szólt semmit.

Akkor is hallgatott, mikor átvágtunk az öltözőkön, de jól láttam, hogy elfordult mikor meglátta magát a tükörben. Önmaga ellensége lenne? Valószínűleg.

- Ülj le a székbe.

Engedelmeskedett, de nem fordult a kamerák felé. Csak engem figyelt. Megfordítottam a székben, majd magyarázni kezdtem neki az épület alaprajzát. Ezt untam a legjobban. Minden újoncnak pontosan ugyan az alapján zajlott a betanítása. Sokszor mondtam már így megesett, hogy néha elveszttettem a türelmemet. Most is volt bennem egy bizonyos fusztrálció. Hetek teltek el, Mr Szűz vagyok fiú halála óta. Se egy kiadós sexben se egy gyerekrablásnak indult gyilkolásban nem volt részem. A hormonjaim álltak nyerésre ebben a csatában. Most azonban nem ölhettem meg a fiút. Kevesebben jártak az étteremben, így csak magamnak ártottam volna vele.

- Négyes kamerát nem cserélik ki? –kérdezte, mikor hatodjára ment el a kamera kép.

- Nem fogja kicseréltetni. Ahhoz túl spúr a főnök. Látod a többi is szarakszik. Muszáj megkérdeznem félsz a sötétben? És a szellemektől?

Mind a kettőre nem volt a válasza. Felvontam a szemöldököm, de ekkor a kamera szemcsés képe vonta magamra a figyelmem. Egy ismerős csapatott vettem észre a parkolóban. Megjött a kisdiákok havi csoportja. Száz egynéhány négy és hat év közötti kis krapek jött vacsorázni az étterembe. Majdnem hangosan felnyögtem örömömben.

- Mivel a főnök nem fogja őket fogadni kimegyek eléjük. Teszek egy jó nagy ellenőrző kört is. Te maradj itt és tanulmányozd az alaprajzot és a szabályzatot!

- Igen is asszonyom.

Megtorpantam az ajtóban. Feltűnt, hogy meg se próbál tegezni.

- Hány éves is vagy?

- Huszonhat asszonyom.

- Akkor csak öt évvel vagyok idősebb. Hívj nyugodtan Matildnak ha akarsz!

- Értem Mrs Afton.

Nem foglalkoztam vele. Kiszaladtam a folyósón és csak reméltem, hogy eléggé olyan hatást keltek, majd a kísérő tanárokban, hogy nagyon siettem fogadni őket. Szélesre tártam a bejárati ajtót és integettem, hogy szaladjanak be a gyerekekkel. Az iskola busz közel állt be, de még így is bőrig áztak, mire befutottak.

- Jó kis nap a kiránduláshoz! Gyertek ,gyertek itt bent meleg van!

- Itt mindig olyan jó hangulat van bent. Jól van gyerkőcök. Tessék szépen köszönni!

- Jó napot Mrs Afton!- hangzott a kicsik kórusa.

- Sziasztok. Gyertek Freddy és bandája vár benneteket!

Kinyitottam az előtér ajtaját, majd beengedtem magam mellett őket. Az animatronikok azonnal mozgásba lendültek amint embereket éreztek a teremben. A kicsik boldogan szaladtak az asztalokhoz. Pillanatok alatt vidám nevetés töltötte be a helyet. Szívem vadul kalapált, miközben hagytam, hogy néhány kislány körbe rajongjon. A fiúk jó barátként bele csaptak a feléjük kinyújtott tenyerembe. Megbíztak bennem. Én meg számoltam. Az utolsó gyerek lassan két hónapja tűnt el az öreg műszakjában. Saját munkaidőmben lassan egy éve nem gyilkoltam, így a mai napot meg kellett ragadnom. Elvegyültem a gyerekek között. Időnként lopva ellenőriztem, hogy a kamerák működnek e.

Mikor tízpercre kikapcsoltak elköszöntem a népes csapattól és elindultam a régi járatok felé. Spring Bonnie ott volt a folyosó végén ahol két hónapja leraktam. A négyes kamera ezt a folyosót vette volna, de mivel gondoskodtam, róla, hogy mindig meghibásodjon nem aggódtam amiatt, hogy az új fiú meglát. Belebújtam a robotvázba. Még úgy is majd megsültem benne, hogy előtte majdnem minden ruhámat levettem. A melleimnél meghúztam a pántot, ami így lefogta a kebleimet. Gondosan felraktam a sí maszkot és úgy vettem fel a robot fejét. Megbizonyosodtam róla, hogy minden rendben, majd lassan elindultam. Szívem szerint rohantam volna. Azonban az öreg nyúl jelmeznek pont az volt a lényege, hogy ő a barátságos és nyugodt társ ki szórakoztatja a gyerekeket.

Mint mindig most is ujjongtak a kicsik mikor meglátták. A tanárjaik egy körbe terelték őket és nem hagyták, hogy hozzám érjenek. Egy hangelváltoztatós mikrofont használtam, miközben beszéltem hozzájuk. Közel sem hasonlított az eredeti hangkártyára, de mély férfihangot kölcsönzött nekem. Játszottam a szerepemet. Mindenki ismerte a fel-fel bukkanó animatronikot. A hivatalos verzió szerint Spring Bonnie egy meghibásodott, első generációs robot volt, ami valamiért mindig működésbe lépett a nagyobb gyerekzsivajra. A kicsik imádták, hogy egy robot értük dolgozik még akkor is ha a felnőttek azt mondták, hogy beteg és doki bácsinál van.

Az erőltetett lassú mozgásnak ez is volt az oka. A robot szemén keresztül megtaláltam azt a kisfiút, akit kerestem. A kis árvát, ki mindig a terem egyik asztalánál ült és egyedül ette meg a pizzáját, amit a tanárok fizettek neki. Ő soha nem játszott a gépekkel. A kedvence Foxy volt. Valamelyik alkalommal kapott egy a rókát ábrázoló plüsst. Talán a szülinapja lehetett. Azóta az mindig vele volt. A tervem már régen készen volt az ő elkapására.

Mikor a banda új dalba kezdett Spring Bonnie mellé lépett. Finoman jelzett neki, hogy mutat valami érdekeset. A kisfiú habozott. Elég volt megemlítenem, hogy az imádott animatronikjával kapcsolatos és szinte rögtön jött velem. Megfogta a fém tappancsom. Senki nem vette észre, hogy kivezetem, de azért a biztonság kedvéjért még egyszer megnéztem a kamerát. Majdnem bepánikoztam, mikor észre vettem, hogy az egyik működött. Azonban ahogy vissza fordultam, hogy megbizonyosodjak róla rögtön láttam, hogy üresben van. Jó maradjon is úgy. A folyosó nem éppen a robotok méretének volt tervezve, így elkellett fordítanom a fejem. A füleim még így is súrolták a plafont. A kisfiú félve lépett be a szobába, amibe bevezettem.

Az első Foxy robot fogadta ott. Boldogan futott oda, de mikor látta, hogy a robot nem reagál neki és nem kezd el énekelni elszomorodott. Míg háttal ált nekem levettem a nyúl mancsokat. Az egyik polc tetején volt egy tiszta rongy és egy kis folyékony altató. Mikor a kisfiú felém fordult a rongyot az orrára nyomtam. Fel se fogta és már aludt is. Kibújtam a jelmezből és megkötöztem a gyereket. Tudtam nemsokára fel fog ébredni így a száját is kipéceltem. A sarokban az egyik padhoz láncoltam. Folyt rólam az izzadság, de a szobában hideg volt. Mivel csak a fehér neműk voltak rajtam fáztam. Kivittem a robot részeit a folyósóra, ahol korábban is voltak, majd magamra kaptam a ruháimat. Késem már égette a vádlimat. Szerettem volna vissza menni, de meg kellett várnom a zárást.

Az újoncot ott találtam ahol órákkal korábban hagytam. Különös csillogással nézett rám, de nem mondott semmit, mikor behúztam az iroda ajtaját. Előtte a szabálykönyv volt látható. Szóval tényleg azt olvasta, míg oda voltam. Közeledett a zárás.

Őt is hívtam a gyerekek elbúcsúztatásához. Jobb, ha látják, hogy ketten vagyunk szolgálatban. A vezető ment el utoljára. Kattant a zár én pedig már vissza is akartam menni a kisfiúhoz. Sam csendesen jött velem az irodába.

- Elmegyek, lezuhanyozom! Addig te maradj itt és nézd a kamerákat. Ha menetközben elmenne az áram, csak maradj itt, majd én felkapcsolom!

Volt valami fura a tekintetében, de maradt. Végig mentem a folyosókon. Már hallottam, hogy baj van mikor a sötétbe fordult régi járatokhoz értem. Apró cipők csattogását hozta a sötét. Kivettem a nadrágom szárából a kést és úgy haladtam tovább. A kisfiú egyenesen nekem rontott.

- Mrs Afton! Valaki bezárt és ott hagyott a Foxy mellett. Segítsen! – kiáltotta.

Csak mikor felnézett akkor vette észre nem messze a fejétől a kést. Bár kicsi volt még is megláttam a félelmet a szemében. Felnézett rám, majd elhúzódott.

- Hogyan jutottál ki?

- Foxy kapójával elvágtam a kötelet… Mrs Afton! Miért van az nálad?

A kisfiú a kést nézte. Elvigyorogtam és fogást váltottam. Ekkor bekapcsolt a kicsi túlélési ösztöne. Elszaladt mellettem én pedig utána eredtem. Gyors volt a kis mitugrász, ami meglepett. Azonban nehogy már egy gyerek lefusson mikor érett férfiakat és több mázsás robotokat emelek fel, vagy lökök félre. Elkaptam a gallérját, mielőtt a kivilágított folyósóra érhetett volna.

- Segítség!- sikította, mire ideges lettem.

Bár az irodánk messzebb volt kicsivel nem tudtattam a fiú meghalja e odabent. Felemeltem a rúg- kapáló gyereket és elindultam vele vissza felé. Azonban a kis szaros megharapott. Annyira váratlanul ért, hogy kicsúszott a kezem közül. Újra futásnak eredt abba az irányba merre a kijáratott sejtette. Ezúttal amikor elkaptam, nem teketóriáztam. Hasába mártottam a kést. Fájdalma sikolya betöltötte az egész folyosót. Én hülye elfelejtettem befogni a száját. Ezt már minden biztosan meghallotta a férfi.

Igazam is lett. Alig hunyt ki a kicsi tekintete lépéseket hallottam a folyosó felől. Magas árnyék takarta el a fényt. Tudtam, hogy ő is lát engem. A francba olyan jó játékszer lett volna, de ezt nem fogom tudni kimagyarázni. Meg kell ölnöm.

Felugrottam a gyerek mellől és felé rontottam a fényben úszó folyósóra. A falhoz nyomtam a mitugrászt. Álkapcsa megroppant kezem nyomása alatt. Megleptem. Nem számított a bennem lévő erőre. Szeme elkerekedett, orrcimpái kitágultak. Tekintete a másik kezemben lévő véres késre villant. Hidegen elvigyorogtam és a nyakához érintettem a véres pengét. Ádám csutkája fel le járt, ahogy nagyokat nyelt.

- Ugye nem láttál semmit? Haljam!

Persze ahhoz el kellett volna engednem a bal kezemmel. Nagyot nyelt mire a kés hegye megkarcolta a torkát. Boldogság futott végig az ereimen. Persze hogy nem fog egy szót se szólni. Ha megteszi, szépen kivágom a nyelvét a torkán keresztül. Közelebb hajoltam hozzá. Mellkasom hozzá préselődik és ebben a pillanatban megérzek valamit. Valamit, amit normális esetben nem kéne éreznem.

- Nocsak szereted ha egy nő durva veled? Vagy a torkodhoz szegezett kés váltotta ki ezt belőled? Finoman végig húzom a kés hegyét a mellkasán, majd lejjebb. Férfiassága még keményebb lesz. Hírtelen kapkodva kezdi venni a levegőt. Tekintete szinte könyörög, hogy folytassam még. Lefele húzom az álkapcsát, mire felnyög. Körmeim belevájnak a bőrébe, de egyre jobban látom rajta, hogy élvezi. Vér serken ki az ujjaim alatt. Hírtelen ötlettől vezérelve a falhoz csapom a fejét, majd elengedem. Kábultan megrázza magát, de közben lecsúszik a fal mellett. Még mindig kába a becsapódástól mikor fogom a bakancsos lábam és azzal nyomom a falhoz. Elkapja a bokám és felemeli a fejét. Tekintete homályos, de csókot lehel a cipő orrára. Rekedten szólal meg mikor a fejét elfordítom a lábfejemmel.

- Csináljon velem, amit akar. Mrs Afton a titka velem marad.

 A kést tartó kezemért nyúl és a nyakához tartja. Rajongás van a tekintetében. Beteg elme pont, mint én. A hűvös penge a bőréhez ér, majd kicsivel mélyebbre nyomom a hegyét. Túl szép a pofija, hogy megnyúzzam, de azért adok neki egy emléket.

- Ügyes kutya vagy- súgom, neki közben bele markolok a hajába.

Kéjes nyögés szakad fel a torkából, amikor hátra rántom a fejét. Még így is magas volt. De láttam rajta, hogy mit akar. Valakinek mázlija van. Ha ennyire gyorsan beizgult rám biztosan nem fogom megölni.

- Kikapcsoltam a kamerát mikor láttam, hogy kiviszi a kisgyereket. Segíthetek az eltakarításában?

Mi a fasz? Ellöktem magamtól. A kés hegyét a mozdulatlan gyerek felé fordítottam. Értette a célzást. Lehajolt a földre és felvette a szemetes zsákot, amit elejtett. Tényleg a gyerek sikítására jött, de minden jel arra utalt, hogy segíteni akar. Fogta a kisfiút és bele rakta. Óvatosan felvette a testet, majd elindult utánam. Tudtam hol nem fogja keresni a rendőrség. A régi Foxy robothoz mentünk. Sam kibontotta a zsákból, majd a robot belsejébe fektette a kisfiút. Mellé rakta a plüss figuráját. Foxy lemezei halkan a helyükre kattantak.

- Feltakarítasz! Én addig elszívok egy cigit! Utána menj, zuhanyozz le!

Sam engedelmesen bólintott. A cigeratta kitisztította a gondolataimat. Nem rajongtam érte, de néha ellazított. Aznap a második szálat szívtam el. Korábban csak a látszat kedvéjért mentem ki rágyújtani. Meg se akartam volna gyújtani a szálát. Jó álca lett volna, ha idegességemben vissza rakom a dobozába, de mivel a fiatal rendőr tűzzel kínált nem utasíthattam vissza. Sammy kutyusnak a szeme sem rebben mikor meglátott a kis vakarcs teste mellett. Szabályosan beindult mikor még a köd ellepte az agyam. Biztosan látta a tüzet a tekintetemben, de mintha vonzotta volna.

A ragadozó csontot hagyott a nyomába érkező hiénának. A jószág meg elfogadta. Azonban valami szöget ütött a fejemben, ahogy vissza játszottam a jelenetet. Sam a lábaim előtt térdelt és követelte a tekintetével, hogy vele foglalkozzak. És nemcsak arról volt szó, hogy azonnal behódolt a pszihó énemnek. Nem. Nem . Akart. A lila köd megint leereszkedett az elmémre.

Ruganyos léptekkel léptem vissza az épületbe. A kamerák ki voltak kapcsolva még mindig. A férfi feltörölte a padlót, ahogy mondtam neki. Végig mentem a fényes folyosókon, majd beléptem a személyzeti öltözőbe. A zuhanyzóból hallatszott a víz csobogása. Levetkőztem, majd beléptem az addigra párás fürdőbe. Sam az utolsó kabinban zuhanyozott. Háttal állt nekem mikor beléptem mellé. Meglepődve fordult felém. Ideje sem volt felfogni, hogy mi történik olyan gyorsan megragadtam a haját és lehúztam magamhoz. Felnyögött, mikor ajkaink keményen össze csattantak. A következő pillanatban felemeltem a másik karom is és a derekára csúsztattam. Nem játszadoztam vele, mint az áldozataimmal.

Én voltam a domináns és ezt ő is tudta. Magához húzott, közben mohón fogadta ajkaimat. A víz Átfolyt a válláról rám. Míg csókoltuk egymást megfordultam vele. Hátam a vizes csempének vetettem, közben erősen megmarkoltam a vállait. Felemeltem a fejem és a nyakam felé irányítottam követelőző ajkait. Nem kellett sokat biztatnom, hogy induljon el felfedező útra. Kezei határozottam fonódtak a melleimre, közben ajkával is követte a mozdulatot.

- Ohh igen. Pont erre van most szükségem- morogtam, ahogyan elindult lejjebb.

Magától térdelt le elém. Felemelte az egyik lábam és a saját térdére támasztotta. Végig csókolta a lábfejemet, majd a vádlimra tért át. Rég volt már férfi, aki önként jelentkezett arra, amit Sam kezdett el csinálni így nem állítottam meg. Hagytam, hogy a lábam felrakja a vállára, majd a combom belső felét csókolva tovább haladjon.  Egy pillanatra felnézett, mikor elég közel ért az ágyékomhoz. Kiskutya szemekkel nézett rám. Hallgatásommal kínoztam, de addig nem ment tovább, míg a fejét közelebb nem vontam magamhoz.

- Köszönöm Mrs Afton- mondta, majd kiéhezve a száját rám tapasztotta.

Felsikoltottam a gyönyörtől, amikor a nyelvével belém hatolt. Masszívan tartott, míg játszadozott. Finom harapások a csiklómra, mélyre hatoló nyelv a szeméremajkaim között. Pillanatok alatt olyan mélységben feltüzelt, hogy az már fájt. Bal kezével a lábam simogatta, majd váratlanul egy hosszú új követte a nyelvét, majd mire észbe kaptam már kettő volt bennem. Össze vissza, ritmustalanul mozgatta a két ujját, közben egyre gyorsabban szívogatott. Fejét közelebb húztam magamhoz, közben ő a csípőmnél vont közelebb magához. Nem vette el száját még akkor sem mikor elélveztem. Minden cseppet, amit kiengedtem lenyelte.

Kék szeme boldogan izzott, ahogy felnézett rám. Fogtam a lábam és a vállára vissza húztam. Hátra toltam, mire leült a padlón össze gyűlt vízbe. Mielőtt meggondoltam volna magam követtem a földre. Térdeire támaszkodtam, majd finoman széthúztam a combjait. Ágaskodó farkának nem kellett sok, hogy eldurranjon. Melleim közé fogtam és erősen hozzá dörzsöltem, közben a nyelvemmel játszadoztam vele. Felnyögött és testét remegés járta át. Éreztem, hogy elakar tolni mielőtt elment. volna, de én csak bekaptam ameddig bírtam. A nedűje végig folyt a torkomon. Nem álltam meg. Nem kellett sokat nógatnom, hogy újra merevedése legyen. Csillogó szemmel léptem át a lábai felett. Letérdeltem mellette és szép lassan rá ereszkedtem. Felnyögtem, amikor megéreztem, hogy mennyire hatalmas. Nem sexxeltem még olyan férfival, akinek férfiasságát nem bírtam volna teljesen befogadni magamba. Az övé azonban ilyen volt. Fájdalom nélkül csak a három negyedéig ereszkedtem rá. Ott meg álltam és játszadozni kezdtem vele, de nem, csak azért mert kínozni akartam. Éreztem, hogy a belsőm igazodni próbál hozzá. Azonban Sammy kutyi sem játszadozni akart.

Megragadta a karjaimat és hátra feszítette. Miközben száját vadul a számra tapasztotta hatalmasat lökött rajtam. Felsikítottam a szájába, közben ő még jobban hátra húzta a karjaimat. Mellkasom az övének nyomódott, de közben már visszább is húzódott, hogy megint lökhessen. Teljesen kitöltött és megfordult a fejemben, hogy normális e ha attól tartok, hogy összetör?

Csípőnk összeforrt, ahogy azonos ritmusban mozogtunk. Mikor érezte, hogy felveszem az ütemét elengedte a karjaimat.  Helyette a fenekem markolászta én meg a hátába kapaszkodtam. Körmeim felszántották a hátát, mire csak felmordult. Erőteljes lökései csak megszaporodtak. Azt hittem már nem lehetett mélyebben, de erre is rácáfolt.

- Bazd meg!- szaladt ki a számon.

Nagyon is ismeretlen pontokat érintett a farkával. A nyögésem apró sikolyba fordult mikor valamit eltalált. Egy pillanatra megállt. Ő is érezte, hogy ha még egyszer ugyan ott talál, el rögtön elmegyek. Csípőjével apró köröket rajzolt, ezzel azt az érzékeny részt is ingerelte. Hátra húztam a fejét, hogy így kényszerítsem megállásra. Meg is állt egy másodpercre. Lassan kijjebb húzódott és már éppen rászóltam, volna, hogy nem adtam neki engedélyt, hogy abba hagyja, amikor váratlanul teljes lendülettel belém hatolt.

A vállaiba kapaszkodva feszült hátra a testem. Fejét a melleim közé fúrta és az ő torkából is feltört az elfojtott kiáltás, mint az enyémből. Teljesen egyszerre mentünk el. Levegő után kapkodtam, közben a fejem hátra hanyatlott. Ha nem húz magához biztosan hátra vágódom. Erre egyáltalán nem számítottam. Teltek a percek végül mindkettőnk légvétele lelassult. Összetudtam szedni magam és kihúztam magam. Még mindig bennem volt és szinte rögtön reagált a teste amint megmozdultam. Összeszorítottam a hüvelyem a farka körül, mire fájdalmasan nyöszörögni kezdett. Keményen a földre nyomta, majd elkezdtem mozgatni a csípőmet. Kezei továbbra is a fenekem markolták, közben én a mellkasára simítottam a kezeimet. Körmeim felszántották izmos mellkasát, ahogy az élvezettől ökölbe szorítottam. Előre dőltem, mellkasunk újra összesimult, közben a hajam eltakarta az arcunkat. Megharaptam az ajkát, mire éreztem, hogy még jobban beindul. Körmeim végig futattam a bőrén és rendesen végi karmoltam az oldalát is.

- Azt akarom, hogy a következő alkalommal a falhoz nyomva kefélj meg- mondtam a fülébe, majd újra felültem a csípőjén. Megfeszült a testünk, ahogy másodjára is elélveztünk. Ez alkalommal nem hagyott időt. Talpra ugrott, majd egy forró csók kíséretében a csempézett falhoz nyomott. Átkulcsoltam a derekát, amikor felemelt és ismét belém hatolt. Nem finomkodott, de én se voltam gyengéd. A víz végig folyt az arcunkon, bel a csókba és máshol folytatta az útját.

A villany remegni kezdett, majd a következő pillanatban az áram elment. Tudtam a víz még attól folyni fog, de hamarosan jéghideg lesz. Még is mikor megérezem, hogy elakar húzódni rá szóltam.

- Ha most abba hagyod nekem mész a kisfiú után!

Értette. Nem hagyta abba. Olyan szenvedélyesen tett magáévá, ahogy azt hittem meghalok. Soha nem volt akkora orgazmusom, mint akkor. Bár a végére tényleg a jéghideg víz folyt végig rajtunk még hosszú percekig ott maradtunk. Mindketten remegtünk a hidegtől, de homlokunkat össze érintve vacogtunk. Végül Sam lerakott. Elzárta a vizet és a kabin széle felé botorkált a sötétben. Bekapcsolta a padon hagyott zseblámpámat, majd mind ketten felöltöztünk. Én elmentem felkapcsolni a biztosítékot. Mire vissza értem az irodában már lefőzött két adag kávét.

- Boldoggá tettem Mrs Afton?

Kék szemi várakozva néztek rám. Elvettem a bögrémet, majd csókot nyomtam a feje búbjára. Gyermeki rajongás futott végig az arcán. Aznap este ő elaludt a számára kicsiny kanapén, de közben fejét az én ölemben pihentette, Kisimítottam kócos haját az arcából és úgy néztem a kamera képeket. Az épületben minden a helyén volt, Kivéve az étterem egyik robot figuráját. A marionett bábú nem volt a helyén. Furcsállva néztem végig az összes felvételt, de mikor vissza értem az étteremben a bábu a helyén volt. Minden nyugodt mint mindig.

 

❤

 

Unottan támaszkodtam a hüvelykujjamra, közben a mutatóval a homlokom ütögettem. Az öreg idegesen motyogott a kanapén ücsörögve. Középsőujjammal megvakartam az orrnyergem, majd újra a kamerák felé emeltem a tekintetem. Untam ezt a helyzetet. Mindenkit berendeltek az irodába. Mivel az öreg volt a váltásom így maradtam. Kint az épület előtt egy rendőrautó várakozott. Alig fél óra telt el, hogy a főnök mindenkit behívatott, de Sam és a másik őr már be is futottak.

Senki nem tudta miről van szó. Az üzletvezető nem jelentkezett elég sokáig. Végül mikor megjelent a korábbi két rendőr társaságában tette ezt.

- Mindenki itt van? Nos az urak mindjárt tájékoztatják önöket.

Sam a jobb oldalamnál az asztalnak dőlt, közben kezeivel megtámaszkodott a fém lapon. A másik őr a ball oldalamon foglalt helyet, mivel az öreg magában elfoglalta a kanapét.

- Zárjuk gyorsa, mert a lányomért kell mennem!

Jack –azt hiszem így hívták a másik pasit- összefogta a mellkasán a kezét. Ő csak beugró volt, ha az öreggel valami történne, így kifejezetten keveset láttuk. Börtön viselt emberként nem kaphatott csak ideiglenes munkákat. A rendőrök jelenléte kifejezetten feszéjezte.

- Nyugalom uram. Gyorsak leszünk. Csak tájékoztatni akarjuk önöket az új rendelet érvénybe lépésről. Ez kimondja, hogy minden animatronikot fel kell szerelni egy programmal, melyben a robotok felismerik a bűnözőket. Mivel a pizzázó korábban már használta a programot így önöknek első körben kell vissza kapcsoltatnia a gépekbe. A gyerekek biztonsága a fő cél. Sajnos sokan tűnnek el a környékről. Az étterem nagyon kívül esik a város forgalmasabb részén, így önökre különösen oda kell figyelni.

- Lehetne egy kérdésem?

- Mondja Mrs Afton.

Nem kerülte el a figyelmem, hogy Sam megfeszül mellettem a fiatal rendőr hanghordozását hallva. Amaz férfi rám mosolygott én pedig folytattam.

- Arra a programra gondoltak a hivatalnokok, ami a rendőrségi adatbázissal kapcsolódik össze igaz?

- Igen erre gondoltak.

- Ugye tudják, hogy arra kényszeríti a robotokat, hogy kitessékeljék azt a személyt, aki benne van. Nos ezzel van néhány baj. Először is a teremben legalább két személy is rajta van a listán. Nem szívesen mondom, de nem kaptam levelet, hogy kivettek volna a kis rendszerükből. A múltban már volt gond ezzel. Ugyan is túl erős az a rendszer. Még egy parkolási bírság is megjelenik nagy pirossal a gépben. Az animatronikok csak azt látják, hogy valamit elkövetett az illető. Sajnos a kollegám is rajta van. Kövezzenek meg érte, ha nem akarok segíteni abban, hogy munkanélküli legyen.

- Miért kéne segíteni? Senki nem mondta, hogy önnek kell bekapcsolni a programot.

- Ez igaz, de a pizzázó robotjaiért én felelek. A jelenlévők közül egyedül én tudom őket úgy beprogramozni, hogy ne legyen baj a géppel. Ezt volt az egyetlen jó dolog, amit a férjem tett. Bár a szándékai nem voltak tiszták, de a robotokat úgy alakította ki, hogy komoly károkat okozzanak, ha valaki elakarja lopni a technológiákulat. Évekig néztem a tervrajzaikat pontosan tudom, hogyan lehet gond nélkül bekapcsolni ezeket a programokat. Ha vissza aktiváljuk, az azt jelentené, hogy a kollegám nem léphetne, be többet az épületbe. Szegény már régen megszenvedte azt a rossz döntését. Leülte a büntetését és azóta tisztességesen próbál pénzhez jutni. A havi három- négy nap, amit dolgozik itt annyira elegendő neki, hogy kifizesse a rezsit és gyógyszert vegyen a feleségének. A másik munkahelyén se kap többet, mint kétheti kaja pénz. Erre mit tudnak javasolni?

A két rendőr némán össze nézett. Átérezték a helyzet súlyát. Azonban még volt egy ász a kezemben, amit most bedobtam.

- A harmadik rossz ebben a dologban a robotok maguk. Napokig tart mire egy gépet csatlakoztatunk a rendszerhez. Minden gépnél legalább egy hét. A gyerekek nem fognak őrülni ennek. Ha mindig eltűnik, a kedvencük mire mindet beállítjuk senki nem fog ide járni. A régi robotok nagyon rossz állapotban vannak és van, amelyik a gyerekre kifejezetten veszélyes. Több idő és energia lenne, amit rájuk fordítunk, mint amennyit a szórakoztatásra fordítanának.

- Na azt nem! Ha ez az ára, hogy az a program bele kerüljön, az új generációs robotokba nem fogjuk megtenni. Nem fog leállni az étterem és nem érdekel melyik hivatalnok rendelkezett így!

A főnök nem akart pénzt kiadni a kezéből, csakhogy pénzt kaphasson, főleg ha az adott kiadás kevesebb hasznot hozott, mint amennyibe került. A rendőröket is meglepte mennyi munkával járt volna az említett robotok újra programozása.

Az öreg félve felemelte a kezét. Mivel csak én vettem észre a mozdulatot szétnéztem. A fiatal rendőr rajtam legeltette a tekintetét. Rámosolyogtam, majd a kisöreg felé böktem az állammal.

- Mit szeretne mondani öregúr?

- Nincs olyan lehetőség, hogy a program jelezze a biztonsági őröknek, ha valaki olyan lép a kapun át akinek nem kéne? Értem úgy, hogy mondjuk, egy robot lenne csak a bejáratnál. Ha valaki olyat látna, akinek nem volna, ott helye akkor küld egy jelet ide nekünk, mi pedig megnézzük a nyílván tartást. Ha mondjuk, csak egy parkolási bírságról volt szó nem teszünk semmit, azonban ha komolyabb dolog miatt került be a rendszerbe, akkor észrevétlenül kiemeljük a tömegből és kivezetjük. A gyerekre nézve is biztonságosabb lenn.

- Ez sokkal humánosabb. Így a kollega is betudna jönni, dolgozni- gondolkodtam el az öreg mondatán.

- Megoldható lenne? –kérdezte tőlem a fiatal rendőr.

Ezen komolyan elgondolkodtam, majd fel álltam a székemről. Az ős öreg tároló szekrényekhez léptem, majd az ujjaimat végig futattam a fiókokon. A legalsón találtam, meg amit kerestem. Éreztem, hogy mindenki engem nézz, de két helyről különösen nagy figyelmet kaptam bizonyos testrészeimre, ahogy leguggoltam. Még, jó, hogy én voltam William szárnysegédje. Ő simán csak össze vissza dobálta volna a dokumentumokat, de szerencsére én abc rendbe kategóriáztam mindent. A megsárgult dossziét kiemelve kiegyenesedtem, közben lábammal betoltam a fiókot. A késem egy pillanatra megakadt a fém fogantyúban, de szerencsémre csak Sam vette észre, hogy megbotlok.

- Volt egy korai terv erre a programra. Az pontosan erre vonatkozott volna, hogy a robotok csak kiszűrjék a gyanús személyeket. Sajnos Mr Emily elvette az öltetett, mert nem találtak olyan formát, amiben a gyereket is megbíztak volna, de ugyan akkor nem olyan nagyok, mint a benti gépek. Ezután kapta meg a régi FreadBear és Spring Bonny a másik változatot. Itt is van.

Kivettem a dossziéba foglalt lapokat, majd az asztalra fektettem. A gépábrák rajtam kívül Samnek mondtak bármit is. Most először láttam a főnökön, hogy valami érdekli az épülettel kapcsolatban.

- Ezt a programot bele lehetne más éttermek robotikájába is építeni?

Megráztam a fejem ez csak is kizárólag a William által tervezett gépekbe volt jó. A fiatal rendőr csalódottan sóhajtott, a figyelmét továbbra is a lapra szegezte. Keze véletlenül hozzám ért, ahogy elvette a lapokat. A hátam mögül mérges levegő kifújást hallottam. Csak egy valaki volt közvetlenül mellettem. Senki nem figyelt fel rá, hogy mennyire ideges, csak én. Kihúztam magam, de figyeltem arra, hogy közben „véletlenül” hozzá érjek a fenekemmel. Sam megmerevedett. Éreztem, hogy egyik ujját bele akasztja a nadrágom övbújtatójába, majd közelebb húzott magához.

Rezzenéstelen arccal tanulmányoztam a lehetséges robotok listáját, de közben incselkedtem vele. Csak az vehette észre, hogy pici mozdulatokkal mozgatom a csípőm, aki nagyon is figyelt. A fiatal férfi elharapott egy nyögést. Tudtam, hogy a farmerja fájdalmasan lefogja ágaskodó férfiasságát, de nem foglalkoztam vele. Tovább játszadoztam, de mielőtt eldurranhatott volna a nadrágjába elhúzódtam tőle. Továbbra is takartam, de szándékosan kínoztam.

- A ballonos robotokat nem lehet kirakni az előtérbe? –kérdezte az öreg.

Átnéztem a gépek jellemzőit. A kisfiút és kislányt mintázó figurák szerkezetileg megfelelőek voltak. Bár a programjuk egyszerűbb volt a többi roboténál, még is tökéletesnek tűntek.

- Megoldható. Ők kevésbé népszerűek. A gyerekek biztosan nem fogják annyira hiányolni őket, mint a nagyszínpadon állókat. Ha ön is engedi, akkor már ma lekapcsolnám őket és elkezdeném a programozásukat.

A főnök gondolkodás nélkül bele ment. Már ment volna haza. Ő a két kollegámmal távozott.

- Köszönjük a gyors reagálását Mrs Afton. Sokat jelent az ön tudása. Bocsánat, hogy ilyennel zavartuk önöket… Esetleg lehet egy személyes kérdésem önhöz?

A fiatal rendőr szemébe néztem, miközben az zavartan nyitogatta és zárta a kezét.

- Tudom, hogy papír alapon még mindig a felesége Mr Aftonnak, de volna lehetőségünk találkozni ezen épületeken kívül is?

Majdnem elnevettem magam. Most komolyan randira hívott? Milyen kis édes. Nem is tudja, hogy inkább le kéne tartóztatnia. Csak nem egy újabb alany, akit a szolgálómmá formázhatok? Végtére is jó, ha a zsaruk körében van egy besúgója az embernek. Mosolyogva fordultam felé.

- Még nem gondolkoztam azon, hogy új kapcsolatba kezdjek. Tudja kicsit bizalmatlan vagyok a férfiak irányába. William nagyon csúnyán becsapott. Ha vissza mehetnék az időben figyelmeztetném a kislányt, akinek elcsavarta a fejét, hogy vigyázzon. Sajnos nem mehetek vissza. Ugye megérti, ha most még nemet kell mondok erre a kérdésére?

Nagy ártatlan szemekkel néztem rá mire zavartan elvörösödött. Hebegett habogott, de a névjegy kártáját a kezembe adta. Mosolyogva csuktam, be a bejárati ajtót, miközben ők is kihajtottak a parkolóból. Lekapcsoltam a kültéri villanyt, majd lassan az iroda felé haladtam. Elmentem a színpadok mellett. Már Freddyvel voltam egy vonalban, mikor vissza fordultam. Megmertem volna esküdni, hogy a Foxy robot feje utánam fordult. Ahogy vissza néztem rá láttam, hogy mereven előre nézz, mint mindig. Megvontam a vállam és mentem tovább.

Sam ott ült a kanapén. Ajkait lebiggyesztette hosszú lábait átkarolva várakozott. Tekintete vágyakozással volt tele miközben szomorúságot is felfedeztem benne. Felnevettem az ábrázatán. Mint az esőbe kirakott kutya, aki a gazdája minden szavát issza ült ott. Szóval jól éreztem, hogy ideges lett mikor a rendőrrel beszéltem. Jól látható helyre tűztem fel a másik férfi telefon számát, közben figyeltem, ahogy felkapja a fejét.

Felültem az asztal szélére, lábam a szék lapjára fektettem. Szándékosan nem zártam össze a lábaimat. Nagyot nyelt és közben felállt a kanapéról.

- Ma nem vagy szolgálatban így nem sokáig maradhatsz. Én a helyedben kihasználnám az időt!

Két lépéssel előttem termet és felkapott az asztalról. A szekrénynek nyomott, közben fél kézzel már a nadrágom próbálta kigombolni. Felnevetem, majd taszítottam rajta. Értetlenül hátra lépett, de keze a derekam közelében maradt. A kanapé fele tereltem, majd vissza löktem a bútorra. A vállára helyeztem a lábam, majd azzal nyomtam bele az öreg háttámlába.

A fogaival húzta ki a cipőfűzőt, majd levette bakancsomat. Megakarta csókolni a lábfejem, de eltoltam a fejét. Azt azért hagytam, hogy a zoknit a fogai közé vegye és lehúzza. A másik lábammal támasztottam a vállát. Ugyan azt csinálta. Most azonban engedtem neki, hogy megérintsen a lábamnál. Keze felsiklott a nadrág széléig, majd kigombolta azt. Lehúzta rólam és a kanapé karfájára fektette a szövetett. A csipke bugyi felé nyúlt, de elcsaptam a kezét. Kivettem a tokjából a késem és finoman elhúztam a mellkasa előtt. A kék ing, amiben volt megadta magát. Az ölébe ültem és megint hozzá dörgölődtem. Fájdalmas vághatott bele a nadrágja varrása és maga az anyag, de nem álltam, meg míg el nem élvezett. A szövet sötétleni kezdett, ahogy átitatta a nedve. Mint, aki szégyelli magát elakart fordulni, hogy ne lássam a tekinteté. Az éles penge meggátolta, hogy elforduljon. Álla alá helyeztem a hegyét és felemeltem a fejét. Csak a gombot engedtem ki. Annyira kanos volt, hogy a farka lelökte a cipzárat.

- Ugye nem gondoltad, hogy komolyan veszem a kis zsarut? Ugyan már. Ő csak egy kis pincsi. Egy korcs melletted. Most pedig tudod a dolgod ugye? Legyél anyuci hűséges ölbe és elégíts ki!

Bele markol a fenekem és felemelt. Ujjaival félre húzta a csipkét, de már bennem is volt. Miközben vadul mozgatta a csípőjét a fogaival kigombolta az ingem. Melltartón keresztül fogta a szájába a mellem, de nem érdekelt. Egyik kezemmel a felsője alá nyúltam és belemartam a vállába, míg másikat úgy tartottam, hogy érezze a kés gerincét. Váratlanul megharapott. Meglepődve néztem rá, ahogy a fogaival még mindig tartotta a bőröm a melltartó feletti szabad részen.

Kék szeme vad tűzben égett, és birtokló mosolyt láttam az ajkain. Oh persze, hogy komolyan gondolta a korábbi mondatomat. Bár nem kellett sok idő, hogy szó szerint magam alá rendeljem, de még nem volt teljesen alázatos. Nem baj kaphat néha szabad pórázt. Kést markoló kezemmel a hajába kaptam és elhúztam a fejét a mellemről. Szája piros volt. A harapása nyoma ott virított a bőrömön. Felvontam a szemöldököm, majd a szemébe néztem. Lenyalta a száját és vágyakozva nézet rám. A kés hegye a lapockáját súrolta. Kicsit bele nyomtam a pengét a bőrébe, mire felszisszent.

- Rakjak sárga szalagot a nyakadba?

Nem értette a kérdést. Persze, hogy nem. Kevesen tudták mit jelent a citrom sárga jelzés a kutya nyakörvén esetleg pórázán.

- Azokat a kutyákat jelölik, így meg amelyek csak a gazdájukkal jönnek ki jól, de más állatokkal szemben agresszívak. Mindenképpen terület féltő kan akarsz lenni?

Válaszul, csak egy erőteljes lökést kaptam. Sam még a gondolatát is utálta, hogy esetleg valakivel osztoznia keljen rajtam. Elakadt a mondatom, mert ekkor követelőzve férkőzött még közelebb hozzám. Bár még mindig a hajába markoltam előre hajolt és mélyen a mellkasomba fúrta a fejét. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy ki uralkodik kin. Olyan intenzív sexben vettem éppen részt, amit semmihez nem tudtam hasonlítani.

Majdnem a csúcsra jutottam, mikor hírtelen elrántott magától. Olyan gyorsan mozdult, hogy reagálni sem volt időm. Pillanatok alatt a korábbi helyén térdeltem, ő meg a hátam mögött magasodott fölém. Nagy lendülettel hatolt belém. Két keze szorosan tartotta csípőmet, közben éreztem, hogy ingemre hajtja a fejét. Ajkaival csókolt a szöveten keresztül, majd az állam felfeszítve fordított maga felé.

- Ezt még vissza kapod- sziszegtem, bár kúrvára élveztem a helyzetet.

- Remélem fájdalmas lesz a büntetésem, amit kiszab rám asszonyom!

Szenvedélyesen megcsókolt, közben még mélyebbre nyomódott bennem előre. Közel voltunk a teljes élvezethez. Sam elhúzta a nyakamról az ingem, közben másik kezét ráfonta a kést tartó kezemre. Boldog sikoly hagyta el a torkom, ahogy megharapott. A nyakhajlatomban szívta a bőröm. Tudtam, hogy pillanatok alatt lila véraláfutás lesz rajta, de nem érdekelt. Felnyúltam a hajához és erőteljesen bele markoltam. Nem érdekelt, hogy a fejbőrét is felsértem. Kihúztam magam és amennyire tudtam hozzá préselődtem. Pillanatokkal a csúcs előtt megint megcsókolt. Hatalmas lökésekkel élvezett el. Ő is tudta, hogy vétett.

Kihúzódott belőlem, majd maga felé fordított. Boldogan térdelt le elém és néhány izgató újmozdulattal és mélyre hatoló nyelvével befejezte, amit elkezdett.

- Szerencséd, hogy nem hagytál lógva. Na most pedig segítesz behozni a Ballon Boyt!

Persze egyedül is ment volna, de jó volt nézni, ahogy dolgozik. Küszködve kapcsolta le a robotot, majd tolta át az éttermen. A vicc kedvéjért felültem az animatronik tetejére. A kés hegyével piszkálgattam a körmöm alját, míg a folyósón haladtunk. Sam teljesen kifulladt mire az irodába került a gépezet. Bár bírtam volna még egy kiadós menetet haza kellett zavarnom a férfit. Mivel a biztosíték menetközben lecsapódott a hátsó bejárat felé mentem vele. Sam az ingem ujjába kapaszkodott, mint valami kisgyerek. A hátsó ajtó nehezen kinyílt. Mivel még nem kapcsoltam fel áramot tudtam, hogy a nem működnek a kamerák.

- Holnap el ne késs! Tudod, hogy te vagy a második huszonnégy órám díszvendége- incselkedtem vele.

- Soha asszonyom…

Szemét módra lerántottam a fejét magamhoz. Olyan szenvedéllyel csókoltam meg, hogy tudtam megint beindult. Éreztem a mozdulatát, amikor a falnak akart nyomni, de eltaszítottam magamtól és hagytam, hogy az ajtó becsapódjon előtte. Hallottam, ahogy káromkodik, de csak nevettem.

Zsebre tett kézzel indultam a biztosíték tábla felé. Magamban kacagtam az arcán, ám ekkor fémes nyikorgást hallottam nem messze tőlem. Megálltam a folyosó közepén és hallgatóztam. Nem az ajtó nyílt ki, hiszen azt csak bentről lehetett kifelé nyitni. Valami más volt ez. Nem tudtam beazonosítani.

Nem hasonlított ahhoz, amikor a szél mozgatta a ventilátor lapokat, vagy mikor valaki kinyitott egy régi raktár ajtót, ami így rozsdától nyikorog. Rozsdás hang volt ugyan, de nem ismertem fel. Tompa puffanásokat hallottam a fémes nyikorgással párhuzamosan. A hang alapján kettővel mellettem lévő folyósóra tippeltem a forrást. Mi volt arra? Régi irodák és raktárak. Folyósóra néző szobák, amikben régi robotok kaptak helyet. Az egyik ilyen szobában rejtettük el hetekkel korábban a kisfiú testét is. A biztosíték tőlem jobbra volt. A hang balról jött. Érdekes módon, ahogy én jobbra fordultam hallottam, ahogy a hang is abba az irányba mozog. Fém csikordult fémen közben a puffanások ugyan abba ritmusba ismétlődtek. Mint mikor a robotok lépkednek. Monoton és ugyan az a ritmus. A régi öltöző közepén megálltam. Csak ekkor tudatosult bennem mire emlékeztet a hang.

Animatronik mozgásra! Képtelenség volt, de még is azt hallottam. Felcsaptam az áramot, majd kisiettem a folyósóra. Az nem lehet, hogy valamelyik gép rövidzárlatot kapjon! Befordultam az egyik folyosón. Közel voltam az irodához, de ekkor a folyosó végén egy hatalmas árnyra lettem figyelmes. Egyik keze a falnak volt támasztva, míg másáikban fogott valamit. Azt hittem egy magas hajléktalan jött be valahogyan, így a késem után nyúltam. Azonban azt a kanapén hagytam. Az alak elindult, mire szakadó tapéta hangja ütötte meg a fülem. Ezzel egy időben újra felhangzott az animatronik mozgása is.

- Se…gít…ség!

Szaggatott, elektronikus hang volt, mély basszussal. Az árny közelebb ért a világosabb részbe. Ekkor megláttam mi van a bal kezében. A Foxy plüss mely az árva kisfiúé volt. Jobb kezét húzta a falon az okozta a tapéta szakadást. Kampó volt a keze helyén. Egy kibaszott, éles kampó!

- Mrs… Af…ton! Va…la…ki… be..zárt… és… ott… ha…gyott… a Foxy… mellett. Se…gít…sen!

Ezeket a szavakat mondta a kisfiú is mielőtt megöltem. Az alak még egy lépést tett felém. Az első generációs Foxy robot volt az. Az évek alatt rendesen tönkre ment a pára és a nem megfelelő tárolás miatt. Benne volt a kisgyerek rothadó hullája is. A bársony borítás több helyen elporladt már róla. Ezek a robotok még nem voltak olyan barátságosak. A néha felbukkanó horrol cirkusz kérte időnként kölcsön, annyira ijesztőek voltak. Ez a kibaszott robot pedig éppen felém lépkedett.

Tettem egy lépést hátra, de rögtön meg is bántam. Az addig sárgában világító szeme most fekete színt kapott, csak egy kis lámpa világította meg a pupilla helyét. Nem mozdultam tovább. A robot meg állt, majd mintha nem tudta volna, hogy ki vagy mi is ő újra megszólalt.

- Mrs… Af…ton! Va…la…ki… be..zárt… és… ott… ha…gyott… a Foxy… mellett. Se…gít…sen!

- Az árva kisfiú vagy? –kérdeztem remegő hangon.

- Foxy…va…gyok. I…gen… Fá…zom…Se…gít?

- Foxy… Tudod hogyan jöttél ide? –most komolyan egy kibaszott robothoz beszélek?- Vissza tudunk menni oda?

- Ha…za…me…he…tek?

- Tartok tőle az nem lehetséges. Kicsit megijednének tőled az emberek.

A pokolba is én is féltem. Valamilyen úton, módon a maradék felélesztette a robotot. Az most nem tudta, ki és mi ő. A kisfiú lelke beszélt belőle. Az a lélek, ami nekem köszönhetően órákig félelemben volt egy sötét szobában. A robot lassan mozgott. Léptei egyre jobban akadoztak. Mintha kezdett volna lemerülni. Zavartan megfordult, majd elindult vissza felé. Nem mozdultam, még azután sem, hogy hosszú percek óta nem hallottam a lépteket. Mire vissza tért belém a saját lelkem remegtem.

Vissza rohantam az irodához. A mosdóba futottam, majd kihánytam, ami a gyomromban volt. Az a kisfiú lelke nem vált eggyé a robot tartájával. Valahogyan benne maradt, de még is kiszabadult. Nem lett belőle likvid sem remnam. Saját gondolatokat adott a robotnak, amiben újra élte a halála előtti perceit. Ugyan mit tett volna velem, ha felismer, és arra emlékezik, hogy én mártottam bele a kést? A kampóra gondoltam, majd a falra, amin végig húzta. Mostanra ki lettem volna belezve.

Még remegett a lábam mikor leültem az irodába. A kamerákat, most szándékosan bekapcsoltam. Megkerestem a folyosót, amin korábban álltam. Éppen nem látszódott a hatalmas feltépés a tapétán. A régi részek felől már csak néhány mikrofon volt felszerelve. A szervizkóddal aktiváltam őket. Csend honolt az épületbe. Idegességemben bezártam az iroda ajtaját.

Átfutottam a régi dossziékat, de nem találtam William jegyzettei között semmit. Ő soha nem tapasztalt ilyet. Mire hajnalt ütött az óra már kész voltam. A dokumentumokat vissza raktam a fiókokba és odáig eljutottam, hogy a ballonos fiú fejrészét szétnyitottam.

Nem bírtam a munkára koncentrálni. Agyam zakatolt, míg akkor is amikor a főnök megjelent a bejárati kapuban. Némán mentem kinyitni neki az épületet, majd vissza zárkóztam az irodába. Nem is foglalkozott velem. Megpróbáltam a programozásra figyelni, de nem sok sikert értem el. Rá akartam jönni mi okozta az éjszaki látogatást. Még az se hozott lázba, hogy új áldozat után kutakodjak. Életemben először féltem kimenni a folyósóra, pedig egész nap nem hallottam a robotot. Közeledett az este. A negyvennyolc órám utolsó tizenkét órája.

A sarokban ültem és felhúztam a lábaimat. Homlokomat a térdemre támasztottam. Mindig makulátlan állapotban lévő hajam most szénaboglyaként omlott előre. Körmeimet letörtem a munka közben, de most ez se érdekelt. Nem kellett orvosnak lennem, hogy tudjam szét csúsztam, mint szar a jégen. Csak tompán érzékeltem, hogy kinyílt az iroda ajtaja.

- Mrs Afton! Mi történt?

Sam aggodalmas térdelt mellém. Keze meleg volt mintha kesztyűt viselt volna a kinti hideg ellen. Nem emeltem fel a fejem azonnal. Kimerültnek éreztem magam és életemben először nem vágytam arra, hogy valakinek ártsak vagy irányítsam. Lassan emeltem fel a fejem és ködös tekintettel rá néztem. Ez nem a jól ismert, mámorító köd volt. Kúrva szar érzés nyomult a torkomba.

A férfi a kamerára nézett. Én a belső órám által tudtam, hogy közeleg a zárás. Tekintete újra rám villant, majd homlokon csókolt. Óráknak tűnt, míg elment és bezárt az igazgató után. Miután ezt megtette vissza tért és becsukta az ajtót maga után. Így vészesen kevés levegő jutott be az amúgy is fullasztó terembe. Leült mellém és magához húzott. Hallottam a hangját, de nem fogtam fel mit mond.

- Vissza tért- mondtam végül ki félbe szakítva őt.- Az a kis szaros lelke életre kelltette a robotot! A kibaszott Foxy robot testében tanyázik a kis mocsok!

Talpra ugrottam és fel le kezdtem járkálni. Sokadszorra is belemarkoltam barna tincseimbe. A csorba körmeim bántották a fejbőröm, de még lassan egy teljes nappal később is ideges lettem a tudattól, hogy a robot életre kelt. Miattam, mert nem ellenőriztem le a tartályt!

- Gyere velem!

Felkaptam a táblagépet majd egy hetsetet. Sam ott sétált velem, miközben a folyosókat kémleltem a kamerákon. Mielőtt elindultam volna az ominózus részre még bele hallgattam a hangrögzítőkbe. A férfi nem értette mi a bajom, míg meg nem látta a szakadást a tapétákon.

- Mi a szent szar?!

Felém fordult és a tekintetében ugyan azt a zavart láttam, mint ami engem is körbe vett egész nap. A szinte soha nem használt zseblámpáért nyúltam és a padlóra irányítottam a fényét. Jól láthatóak voltak a porban lévő mechanikus lábnyomok. Az oda és a vissza útja is kivehető volt. Sam nagyot nyelt és a szabd kezemért nyúlt.

- Mutatkozott azóta?

Megráztam a fejem. A férfi követte a visszafelé tartó lábnyomokat. Csak egy darabig egyeztek meg a kifelé tartókkal. A lélek nem talált vissza. Valahogyan egy másik lezárt szobába kötött ki. A plüss rókát még mindig szorongatta, de teljesen úgy nézett ki mintha lekapcsolták volna. Ha nem látom előző este, illetve a nyomok nem utalnak arra, hogy mozgott nem mondtam volna meg, hogy magától fel kelt.

Sam közelebb lépett hozzá és megbizonyosodott róla, hogy nem reagál semmire. Csak utána állt fel és fogott kézen újra. Megnéztük a másik termet is ahonnan indult a robot. A nyomok arra utaltak, hogy elég sok időt vett igénybe, míg az animatronik kikászálódott a sarokból. A férfi egy elvágott vezetéket vett észre a falnál.

- A horrol cirkusz szokta használni még igaz? Ez pont olyan kábel, mint ami a kinti robotoknak is adja az energiát. Van ebben áram?

- Ki próbáljuk? –kacagtam idegesen.

Hangomban semmi élvezet nem volt a gondolatra. A szétszakított ipari kábel sem nyugtatott meg igazán. Ha a gépezett kapott is valamennyi áramot régen ki lett iktatva az emberérzékelő belőle. A cirkuszban mindig egy üvegkalitkába mozgatták, így nem érintkezett senkivel se, hogy megöljön valakit. A látottak alapján mondhattam volna, hogy rövidzárlatot kapott, ami miatt mozogni kezdett, de a mondatainak akkor sem tudtam hihető magyarázatott adni. Nem csak a kisfiú szavait ismételte el, de még kérdezett és válaszolt is. A nevem is tudta.

- Kibaszottúl nem jó ha rám vadásznak. Én vagyok a vadász nem a vad!

Mielőtt végig gondoltam volna kiszaladt a számon. Sam rám nézett, de nem mondott semmit. Vissza kísért az irodába. Leültetett a kanapéra, majd letérdelt elém. Összekulcsolta a kezeit, majd a térdemre fektette a fejét.

- Biztosan nem önre vadászott. Abból, amit elmondott egy elveszett gyermeknek tűnt, nem a gyilkos haraggal telt, bosszúszomjas léleknek. Biztosan nem lesz még egy ilyen alkalom.

Néztem a kék szemét, ahogy engem vizslatott. Aggódást fedeztem fel a tekintetében. Ez a szívembe mart. William soha nem nézet így rám. Nem csak a rajongást láttam a kék tengerekben, hanem tiszta szeretetett. Ahogyan halkan megszólat végig futott a borzongás a hátamon.

- Akar esetleg aludni? Ha bármi gyanúsat veszek, észre magamhoz veszem a sokkolót és bezárom az irodát.

Félre raktam a tabletett, majd a két kezembe fogtam az arcát. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Nem akartam most uralkodni rajta, csak kiélvezni a gyengéd varázst, amit teremtett. Elvette kezeit a térdemről, majd a kanapén támaszkodva feljebb tolta magát, hogy egy szintben legyünk. Beletúrtam a hajába, majd hagytam, hogy a hátamra fektessen. Karjaival gyengéden átkarolt. Azt hittem benyúl az ingem alá, de helyette csak a az ujjait nyitotta ki a lapockáimon. Kicsit rám nehezedett, melynek következtében a párnák közé nyomott. Valami belenyomódott a hátamba.

Elég kellemetlen érzés volt, így egyik kezemmel elengedtem a haját, majd benyúltam a hátam alá. Egy csavarkulcs volt az. Soha nem hagytam szét a dolgaimat, így ez is azt bizonyította, hogy szét estem. Sam ránézett a szerszámra, majd bele mosolygott a csókba.

- Azt hiszem nem jutott asszonyom sokra a ballonos robottal. Talán jobb lenne, ha én most vissza ülnék a kamerákhoz és…

- Meg a lófaszt a picsádba! Inkább tegyél róla, hogy elfelejtsem ezt az idiótaságot, ami tegnap történt!

Sam engedelmesen vissza tért és igen hatásosan tett róla, hogy ne gondoljak az eseményekre. Eleinte egy gyengéd vissza fogottabb énjét mutatta be. Minden porcikámat körbe járta az ajkaival, és kezeivel. Kifejezetten lassú tempót diktált, és megmertem volna esküdni, hogy még vigyorog is, amikor vonaglani kezdtem alatta. Bárhogy próbáltam gyorsabbra ösztökélni nem engedett. Másfajta csúcsra jutást volt, mint az eddigiek. Vállába kapaszkodtam és levegőért kapkodtam. Ha nem az lettem volna, aki akkor kifejezettem romantikus együttlétnek neveztem volna ezt az alkalmat. Azonban nem voltam törékeny hercegnőcske, vagy gondos házi asszony, aki minden este efféle szeretkezésre vágyik. Tény, hogy újfajta érzésekkel gazdagított.

Nem kellett mondanom semmi ahhoz, hogy tudja, mire gondolok. Sam a csípőm alá nyúlva emelt fel a bútorról, majd az ölébe ültetett. Hajam előre omlott a bal oldalamon, ahogy enyhén elfordítottam a fejem. Össze fontam az ujjainkat és arra támaszkodtam, miközben átvettem az irányítást. Mindkettőnk izzadságban úszott, kapkodós légvételeink össze mosódtak. A férfi fájdalmasan felszisszent egy mozdulatom után. Megálltam egy pillanatra és csak az arcát néztem. Összeharapta az ajkait, közben hátravetette a fejét. Szemei csukva voltak. Megismételtem a mozdulatot.

- Mrs …Afton…- nyögte halkan.

Kihúztam magam közben arra figyeltem, hogy jobban szorítsam. Sikerült olyan pozíciót találnom, amiben én eltudtam menni, de ő nem. Folyamatosan ingereltem ugyan és ettől csak nőt bennem, de nem tudott elélvezni. Elharapta a száját, és még a könnyei is kicsordultak. Összesen három alkalommal juttam magam csúcsra. Éreztem, hogy nem fogja tovább bírni. Farka már olyan merev és kemény volt a ki nem engedett nedűtől, hogy majd szét feszítette. Megragadtam a nyakkendőjét és magam felé húztam. Nem tiltakozott a csók ellen. Vér és sós könnyeket éreztem az ajkán. Bele kapaszkodott a csípőmbe és próbált eltolni magától.

- Kegyelmezzen… kérem!- súgta ajkaink közé.

Elvigyorodtam, de engedtem neki. Az utolsó mozdulatommal elengedtem arról a pontról. Az én kéjes sikolyom vegyült az ő megkönnyebbült, de fájdalmas kiáltásával. Férfiassága lüktetve szabadult meg a felgyülemlett spermától. A kezem köré tekertem a nyakkendőt, amit még mindig fogtam.

- Mondtam, hogy még vissza kapod- súgtam a fülébe.

Kimerülten karolta a derekam, közben fejét a vállamra hajtotta. Levegőjét szaggatottan vette. Újra feltámadt bennem a számomra normális énem. Tökéletes ura voltam megint magamnak. Szabad kezemmel bel túrtam a hajába, de a másikkal szorítottam a nyaka körüli szöveten. Elakadt a légzése. Felém fordította a fejét és növekvő vággyal nézett fel rám. Megcsókoltam a feje búbját, de nem engedtem el a nyakkendőjét.

- Még…kérem…

Karjaival közelebb húzott és mintha én lennék a mentőmellény kapaszkodott belém. Pedig éppen voltam, aki miatt nem kapott levegőt. Felnyögött, amikor még szorosabbra fogtam a szövetett. Nem akartam megölni, csak játszottam. Sam minden másodpercét élvezte, míg el nem ájult. Akkor elengedtem, de nem másztam le az öléből. Helyette átfogtam a vállát és a mellkasára fektettem a fejem, az álla alá. A szívverését hallgattam miközben elaludtam.

Nem tudom mennyi idő telt el, mikor felriadtam. Csend és sötét vett körül. Nem mentek a légkeverők. Felültem a kanapén. Vállamról lecsúszott Sam vastag kabátja. Míg kimerülten aludtam a férfi felöltöztetett és rám terítette a vastag szövetett. Magam sem tudom miért nem mozdultam. Pár perc múlva felkapcsolódtak a villanyok, a ventilátorok újra mozgásba lendültek. A karfán ott pihent a tablet amin megjelentek a kamera képek. Ott néztem végig, ahogy Sam vissza sétál. A férfi megállt az előtt a bizonyos folyosó előtt és bevilágított oda. Fejét a sötétség felé fordította, mintha hallgatózna. Már nyúltam volna a hetsethez, hogy halljam, mit hallhat, de ekkor rá jöttem, hogy a vezeték nélküli hangszóró az ő fülén van.

Végül elfordult a folyosóról és pár perc múlva vissza is ért. Addigra vissza kapcsoltak a monitorok is. Lerakta az asztalra a hetsetet és felém fordult. Csak ekkor vette észre, hogy fent vagyok. Mosolygott, majd leült mellém. A kanapé karfájára fektette a kezét. Gondolkodás nélkül neki dőltem, mire a karja a derekam köré fonódott.

- Minden változatlan.

- Nem minden.

A kamera képére mutattam. Puppet a marionett bábú megint nem volt a helyén.

- Ez a második alkalom, hogy nincs ott. Fogalmam sincs hova tűnhet ilyenkor. Ha frissítem a nézetett megint ott lesz. Látod?

A férfi elvette tőlem a gépet. A bábu tényleg megint ott volt. Fent a monitorok is ezt mutatták. Összeráncolta a homlokát, de ő sem tudott mit kezdeni vele. Reggelig nem szóltunk semmit. Én olyan kettő fele elkezdtem végre a programozással foglalkozni. A ballon fiúnak az alap programja bonyolultabb volt, mint emlékeztem rá. Az se segített, hogy többször elment az áram. Mire megtaláltam volna a megfelelő kódokat kezdhettem elölről a keresést.

- Hogy a jó büdös kúrva életbe! Bassza meg a rohadt senkiházi fasz, hogy nem képes legalább egy generátort venni, hogy legyen egy kicsi tartalék áram! Persze spórolni kell minden szaron! Fizetésemelést kérek a kúrva életben is!

Sam kérdőn fordult felém. A széken ült miközben az étterem rendeléseit adta le. Könyökig gépzsíros voltam és már kétszer megvágott egy alkatrész. Belerúgtam a gébbe, majd toporzékolni kezdtem. Nem bírtam beilleszteni egy programkártyát a helyére és már nagyon elegem volt. Kihúztam a kezem a gép szerkezetéből és bele rúgtam. A fém kondult, de csak nekem okozott fájdalmat. Kirántottam a program kártyát és az asztalra csaptam.

- Baszódj meg William!

Sammy a kezemért nyúlt, majd a fürdőbe húzott. Lemosta a zsiradékot a bőrömről. Nem mondott semmit. A vér csöpögött a kezemen végig, ahogy vissza vezetett az irodába. Határozottam bele ültetett a székbe és elővette az elsősegély dobozt.

- Mr Afton szándékosan tervezte ilyen szorosra a gépeket?

- Ő csak átalakította. Az alap ötlet Henrytől származik.

Váratlanul letérdelt elém és a szájába vette sérül ujjaimat. Lenyalta róla a vért, közben felnézett rám. Másik kezemmel beletúrtam a hajába. Halkan morgott valamit, de végül csak bekötötte a kezem. Mikor végzett gyengéden megfordította és csókot nyomott a kézfejemre. Már majdnem előrehajoltam, hogy megcsókoljam, de ekkor megszólalt a műszak végét jelző csengő.

- Holnap mit csinál Mrs Afton?

- Még nincs programom, de gyanítom, hogy lesz egy utam a börtönbe. Van egy megválaszolatlan kérdésem amire talán William tudja a választ. Miért kérded Sammy?

- Este végzek. Elvigyem majd én?

Milyen kis édes kutyus. Beletúrtam a hajába. Imádtam a selymes tincseket. Kicsit oldalra fordítottam a fejem, majd a nyakához nyúltam.

- Gombold be a gallérod, mert nem fogod tudni kimagyarázni ezt.

Végig húztam a korábbi fojtogatás nyomán keletkezett zúzódáson. Oda nyomta a nyakát, majd bele csókolt a tenyerembe. Az óra hat tízet jelzett. Elhúzódtam, majd össze pakoltam a gép alkatrészeit a kiterített kartonlapra. Sam engedte be a főnököt a bejárati ajtónál, én addig átöltöztem. Mielőtt elhagytam volna a pizzázót kikapcsoltam a mikrofonokat. Egy véletlen razzia során véletlenül se vegyék észre, hogy azok még is csak működő képesek.

 

❤

 

- Rég hallottam rólad drágám. Örülök, hogy eljöttél. Mesélj, hogy vagy?

William megakart ölelni, amikor meglátott a teremben. Hátra léptem egy lépést, mire csalódottan leengedte a kezét.

- Nem azért vagyok itt, mert hiányoztál. Kérdeznem kell valamit, de csak a hitvesi beszélgetőben nincsenek kamerák és poloskák.

William leült az ágyra és nézett rám. Kerek szemüvege ferdén állt a fején mintha abban aludt volna el. A kis szobában lévő asztalkának támaszkodtam és össze fogtam a karom magam előtt.

- Volt olyan eseted, amikor a lélek kiszabadult a tároló tartájból?

William rám nézett. Kerekre tágult szeme elárulta, hogy mennyire izgatott lett pillanatok alatt. Megnyalta az ajkait, majd feszülten figyelni kezdett. Elmondtam neki a történéseket. Persze gondosan hallgattam Samről. Nem kell tudnia arról, hogy egy majdnem fele annyi idős férfira cseréltem őt.

- Beszélt? Ezt nem hiszem el. Szerencsés vagy életem. Én egyszer már jártam így. Engem felismert a lélek, de az egyik dolgozót nem. Minden, teketória nélkül megölte. A robotban van azóta is az a lélek. Szerintem téged is felismerne, ha találkoznál vele.

- Engem miért ismerne fel?

- Azóta nem voltál az étterem pincézettében igaz? Az ottani robotokban be van programozva, hogy a családot felismerjék, bár Michelt még is megtámadták. Én nem tudom neked elmagyarázni pontosan miért nem zárja magába a lelket. A gépezet dolgozik, de valami miatt idő előtt kiengedi a lelkeket. Menj le a pincébe és nézd meg a saját szemeddel. Ott mindenre választ fogsz kapni drágám.

- Mindig is utáltam oda lemenni. Te is tudod, hogy az egyik robotodat szívem szerint szétverném. Amiatt amit Elizabethel tett.

William csak mosolygott rám. Fel állt az ágyról, majd elém lépett. Az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Elakartam húzódni tőle, de az asztalhoz szögezett. Szemében a jól ismert tűz éget. Egykoron rögtön vetkőztem erre a pillantásra. Most azonban felfordult a gyomrom. Ujjait lehúzta a torkomon, közben finoman a felsőm nyakával babrált.

- Még van fél óránk kettesben. Biztosan nagyon hiányozhat neked néhány dolog a házas életből. Meglepő, hogy még nem vetkőztél le nekem.

Nyugodtan álltam szembe vele. Azt hitte hagyni fogom magam. Meglepődött mikor hírtelen elcsaptam a kezét. Hátra tántorodott a döbbenettől. Mérgesen néztem fel rá. Továbbra is összefontam a karjaimat magam előtt.

- Most ezt hogyan is gondoltad? Annyira duzzogsz, hogy elfogtak, hogy megtagadod magadtól az örömöt?

Rámosolyogtam. Nem kellett mondanom semmit se. Pár percbe bele telt mire felfogta a mosoly jelentését. Elsápadt. Én voltam a legnagyobb szövetségese, de elárultam. Szabályos késdöfés volt az egójának és ott előttem omlott össze.

- Ugye tudod, hogy ha még férjnél vagy házasságtörésnek számít, ha mással kettyintesz?

Felnevettem. Pont ő akar az erkölcsi normákról papolni? Megint elém lépett és megragadta az arcom.

- Biztosan csak egy-két alkalmi partnered volt igaz? Ugye nem tennéd meg azt velem, hogy mással kefélsz?

Elakartam húzni a fejem, de nem engedett el. Össze szorította a kezét. Állkapcsom sajgott, érintése égetett. Jobb híján ép kezemmel belemarkoltam a golyóiba. Összegörnyedve hajolt előre, mire megragadtam az arcát és eltoltam magamtól. Körmeim még mindig csorbák voltak, így nyomot hagytak a bőrén. Kedvem lett volna tökön is rúgni, de ekkora már kartávolságon kívülre lépett.

- Jobb ha elfelejtesz William. Az irántad érzett szerelem elveszett, mikor elfogtak. Felnyitotta a szemem, hogy nem vagy annyira tökéletes, mint hittem. Most pedig ha megbocsátasz. Kösz a segítséget én léptem. Van jobb dolgom, mint itt veled játszadozni.

Megnyomtam a jelző csengőt, majd vártam, hogy jöjjön egy biztonsági őr. Mikor meghallottam a közeledő lépteket gyors megtéptem a ruhám elejét, majd gonoszul rá vigyorogtam. Nem értette mire megy ki a játék.

- Kérem valaki jöjjön már! Annyira kegyetlen!- sikítottam kétségbe esetten.

William úgy állt ott mintha arcon ütöttem volna. A nyíló ajtó felé fordultam és a belépő őr karjaiba vetettem magam. Hangosan felzokogtam, mire a férfi oltalmazóan átkarolt és kiterelt a szobából. Elfordított az ajtóból a társai meg berontottak az akkor már dühöngő Williamra. A férfi üvöltött és tombolt én pedig csak zokogtam az őr karjaiban.

- Te utolsó szajha! Megöllek te kis ribanc!

Az én malmomra hajtotta a vizet a viselkedésével. Kitépte magát az őrök kezéből és elindult felénk. Egy pillanatra megijedtem, hogy tényleg elkap. Akkor biztosan ott tekerte volna ki a nyakam. Az őr maga mögé taszított és fegyvert fogott a férfira.

- Meg állj!- kiáltotta a három őr egyszerre.

William megtorpant. A három fegyver egy pillanatra megakasztotta. Annyi pont elég volt, hogy lefogják és bilincsbe verjék. Összefogtam szakadt felsőmet magam előtt. A biztonsági őr eltakart a karjával, közben utasításokat adott a társainak. Egy másik folyósóra vezettek ki, mint amin jöttem. William üvöltése az egész épületben hallatszott. Engem egy üres kihallgatóba vezettek, majd a rendőr hozott nekem egy pólót.

Megjátszottam a szegény nőt, akit a férje megtámadt. A kezem is remegett bár az nem volt szándékosan. A férfi óvatosan, hogy megfogta a jobb kezem és segített átbújni a pár mérettel nagyobb felsőn.

- Nyugodjon meg Mrs Afton. Szerencsére időbe oda értünk. Kér egy kávét vagy vizet?

- Nagyon kedves, de csak haza szeretnék menni. Azt hittem megváltozott idebent, de csak rosszabb. Már nem is ismerek rá. Még a fiúnk közelgő születésnapját is elfelejtette.

Megint zokogás tőrt fel belőlem. Szerencsére ezt fáradtan könnyebben eltudtam játszani. Az elmúlt három napban csak annyit aludtam, amit Sam mellet töltöttem. Napközben egész nap takarítottam, majd Michellel beszéltem telefonon. A legidősebb fiam még mindig reménykedett benne, hogy az apjával rendezem a viszonyomat.

- Kijönnél egy kicsit?

Egy idősebb biztonsági őr jött be. Nyitva hagyták az ajtót, így hallottam, miről beszélnek. Williamat átszállítják egy elmegyógyintézetbe. Mint kiderült korábban már beszéltek róla, hogy átviszik én csak pont az utolsó napján érkeztem. Az intézetbe még nem is beszélhettem volna vele. A férfi vissza tért, majd személyesen is elmondta, amit kihallgattam. Megpróbáltam nyugodtabbnak tűnni. A biztonsági őr hozott nekem egy kávét, majd kért még egy kis türelmet. Miután mindent elintéztek személyesen kísértek ki a bejárathoz.

Befelé jövet kevesebb fegyveres őr volt, mint kifelé. Látszott, hogy egy fegyencet akarnak átszállítani. Kifelé is átestem az át vizsgálaton. Ismertem a protokollt így csak a távozni készülő keserű nő szerepét kellett játszanom. A külső kapuknál találkoztam még egyszer Williammal. Kényszerzubbonyban és Hanibal maszkban tolták ki utánam. Engem engedtek ki először. A kapuban egy ismerős arccal futottam össze. A fiatal rendőrtiszt állt velem szemben.

- Mrs Afton? Ön mit keres itt?

- Csak egy balszerencsét. Azt hittem tudok vele beszélni, de megtámadott.

Hangom sírós volt, mint oda bent. A férfi mellém akart lépni, de ekkor egy autó állt be a kapuba. Az elme gyógy logója volt ráfestve.

- Nyissák ki az ajtókat! Rab átszállítása folyamatban!

A férfi arrább húzott, hogy ne álljak a kapu útjában. William szeme tüzet lövellt, ahogyan eltolták mellettünk. Azt a következtetést vonta le, hogy a rendőrrel kavarok. A férfi mögé léptem és játszottam tovább a bajba jutott nő szerepét. William tombolt még akkor is amikor becsukódott a kocsi ajtaja.

- Bocsánat én most mennék. Sok volt ez nekem mára és holnap dolgozom.

- Nem látom a kocsiját. Haza vigyem?

- Nem kell köszönöm. Kollegám hozott el, mivel az én autóm a szervizben van.

- Értem. Az ajánlatom még mindig él, de a mai nap fényében megértem, ha nemet mond.

Megráztam a fejem. A férfi ennyiből tudta, hogy a válaszom még mindig nemleges. A kocsiig elkísért, ahol Sam kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Nem tudtam nem észrevenni, hogy mérgesen méregetik egymást.

- Legyen szép napja!- köszöntem el és beszálltam.

Sam finoman becsukta az ajtót, majd elköszönt. Éreztem a feszültséget, ahogy beszállt. Kihajtott a parkolókból, majd elindult a város felé. Nem bírtam ki elnevettem magam. Bár konkrétan nem kaptam választ a kérdésemre a nap még is jól sikerült. William kikerült a képből. Bezárták és ott is fog maradni. A férfi felé fordultam. Arca komoly volt és feszült.

- Van egy régi gyár innen nem messze. Ha a következő lehajtóban ki mész pont oda visz.

Sam nem kérdezett. Lehajtott a megadott irányba, majd megállt az épület mellett. Nem értette miért mondtam neki amit. Egy kattintással kikapcsoltam mindkettőnk biztonsági övét, majd minden teketória nélkül az ölébe másztam. Innen már tudta, mi jön most.

- Mrs Afton. Maga lesz a vesztem.

- Már az vagyok kis kutyám. Már a végzeted vagyok.

Szűkös volt a hely. A kormány bele állt a hátamba, a sebváltó és a kézi fék a lábam nyomta, de csak azzal voltam elfoglalva, ami a méhem nyomta. Sam még ilyen szűk helyen is fenomális volt. Kihasználta az összes lehetőséget, amikor megcsinálhatott. A dupla póló alá bújt és a melltartón keresztül ingerelte a melleimet. Izmos vállába kapaszkodtam és a nevét nyögtem, amikor a csúcsra juttatott.

- Mrs Afton kérdezhetek valamit?- bólintottam, mire folytatta.- Mr Afton vagy én tudom jobban kielégíteni a vágyait?

- Williammel soha nem jutottam el olyan mélységre, mint veled. Vele csak akkor volt jó a sex ha előtte ölt. Amúgy csak a maga kielégülését nézte. Szóval igen. Összehasonlíthatatlan a kettőtök teljesítménye.

- Akkor megvan velem teljesen elégedve?

- Még nem teljesen. Még hiányzik valami.

Hosszasan megcsókoltam, majd elhúzódtam tőle.

- A következő áldozatott te választod ki Sammy kutyus- súgtam a fülébe.

 

❤

 A hideg végig futott a hátamon. Megborzongtam a légáramlattól, és a párnába fúrtam a fejem. Fekete, pamutszövethez ért az arcom. Fejem új párnán feküdt, derekamra vastag takaró csavarodott, ami a párnahuzathoz megegyező színben pompázott. Pár másodperc kellett, hogy felfogjam, nem a saját ágyamban fekszem teljesen meztelenül. Nem is a saját házamban voltam.

Megmozdultam, hogy feltoljam magam ám ekkor tudatosult bennem, hogy a takaró alatt egy kar nehezedik a derekamra. Az apró mocorgásomra megfeszült és közelebb húzott magához. A hátamnak préselődő meleg mellkas fel le emelkedett. A párna alá becsusszant a másik kéz is. Oldalra fordítottam a fejem. Sam enyhén elnyílt szájjal feküdt mellettem. Vonásai sokkal fiatalabbnak mutatták így mintha ébren lenne. Kócos haja az arcába lógott. Hasamról óvatosan átfordultam teljes testemmel felé. Karjai megfeszültek, így még közelebb húzott magához. Testünk minden porcikája összesimult. A férfi nyakán lilás foltok éktelenkedtek. Ez eszembe jutatta, hogyan is kerültem ide.

Miután a régi gyártól elhajtottunk beültünk egy kifőzdébe a város másik felén. Sam tisztességes mennyiségű kaját rendelt magának. Csodálkoztam, hogy mennyit eszik, és még sem látszódik rajta. Mondjuk volt éppen elég izomköteg, ami felvehette a tápanyagot. Én negyed annyi kajával beértem, mint ő. Csak egy késői ebéd volt, amit eltöltöttünk. Nem beszéltünk semmit, de nem is akartunk. Sam csillogó szemmel nézett rám. A kocsiban is izgatott volt és szabályosan láttam, hogy tervezz magában. Lelkes izgatottság vett rajta erőt. Mosolya ragadósnak bizonyult.

A fizetés után minden teketória nélkül megfogta a kezem és úgy ment velem végig az éttermen. Néhányan utánunk fordultak, de nem érdekelt. A kocsi előtt maga felé fordított és megcsókolt. Akkor már tudtam, hogy nem lesz egy rövid a délutánunk. Végig a kocsiban a combom simogatta. Meg se kérdezte, hogy melyikünkhöz menjünk. Ő lakott közelebb az étteremhez. Beparkolt a garázsászába, majd szabályosan feltépte az ajtaját. Mire én kiszálltam a kocsiból már mellettem is volt. Erőteljesen neki préselt a jármű oldalának. Csókja nem ismert kegyelmet, a kezei a felsők alatt matattak. Mire felfogtam mit csinál már ki is kapcsolta a melltartómat. Szinte rögtön kivette a kezeit, majd felemelte a fejem. Kihúzta magát, de közben maga felé húzott. Mivel még mindig csókolt kénytelen voltam pipiskedni, hogy felérjek az ajkaihoz. Mosolygott a szemét. Keze lesiklott a fenekemre és magához rántott. Még feljebb emelte a fejét. Azt hitte feljebb már nem tudok nyújtózkodni. Meglepődött mikor még feljebb emelkedtem.

- Egy ex ballerinán nehezen fogsz ki.

Lenézett a lábamra. A cipőm orrán álltam és ott tartottam magam. Megvonta a vállát, majd hírtelen felkapott. Hátam nekicsapódott a kaszninak, de nem érdekelt. Bele markoltam a hajába és a dereka közér fontam a lábaimat. Sam olyan vadul tudott csókolni, hogy az ember elvesztette az eszét. Könnyedén lépkedett velem és mire felfogtam, hogy elhagytuk a garázst már a hatalmas ágyban találtam magam.

- Mrs Afron?

A férfi álmosan kinyitotta a szemét. Kék tekintete homályos volt, még ahogy rám fokuszált.

- Jól aludtál?

- Hozzá tudnék szokni. Minden este önnel csodás lenne.

Még közelebb húzott magához, közben a hasára fordult. A hátamra kerültem ő pedig így a mellkasomra fektette a fejét. A vállát simogattam, de gondolataim nem a szobában jártak. Azon gondolkodtam, amit William mondott a börtönbe. Szóval ő találkozott már egy Foxyhoz hasonló esettel. Még ilyenkor is csak játszott velem. Ha megakartam tudni mi történt le kellett volna mennem a pincébe. Nincs az az isten, hogy oda egyedül vagy valakivel lemenjek. Nem véletlenül lettek bezárva oda a robotok, amit a saját étterméhez akart használni.

- Merre jár Mrs Afton?

- Szóltál?

- Egy ideje már nem figyel, talán magamra vonhatnám valahogyan a figyelmét…

Keze lesiklott a derekamon és a csípőmnél kezdett körözni az ujjaival. Elmosolyodtam a cselekedetén. Keze lejjebb vándorolt, de ekkor megszólalt a telefonom. Tudtam, hogy a nadrágom zsebében van a készülék. Az pedig lent volt a szoba közepén.

- Ezt fel kell vennem.

- Biztosan nem fontos…

- A céges telefonszámról keres valaki. Muszáj felvennem.

Kimásztam a keze alól, majd megkerestem a telefont. A földön volt ahogy sejtettem.

- Igen?

- Mrs Afton!... Kérem ide tudna jönni?... Valami nagyon nagy baj van….

Az öreg nagyon ideges volt. Hangja remegett és olyan volt mintha maratont futott volna.

- Mi a baj? Öreg nem értek semmit. Mi a baj?

A férfi nem válaszolt. Nem tudtam eldönteni mi lelte. Vártam egy kicsit, hogy mondjon valamit. Sam közben szintén kimászott az ágyból és mögém lépett. A nyakamban fúrta a fejét, és apró csókokat nyomott a bőrömre. Keze barátságos módon közeledett az ágyékom felé. Ha nem hallom az öreg szuszogását biztosan eldobom a telefont. Sam keze rátalált a csiklómra és még lejjebb. Ujjaival játszadozott. Össze szorítottam a combjaimat és próbáltam nem felnyögni, mire csak simogatni kezdte a lábam közét.

- Mit akarsz tőlem?! Hagyj békén, te rohadt mechanikus róka!

- Öreg? Mi a franc történik veled?- megállítottam Sam kezét, mire ő fel emelte a fejét a nyakamból.

- A róka robot mozog! Vagy egy órája mászkál a folyosókon! Már kétszer próbált bejönni az irodába! Kérem jöjjön ide! Ez borzalmas, amit csinál! Csak üvöltő hangot ad ki…

Megszakadt a vonal. A francba is ez hogy történt?! Sam elhúzódott és a földön lévő nadrágomért nyúlt. Hallotta mit mondott az öreg. Percek múlva már a kocsiban ültünk és a pizzázó felé hajtottunk. A kocsiba vettem fel a melltartómat és a felsőmet. Hajam összefogtam és idegesen néztem az útra. Sam megfogta a kezem és a combjára húzta azt.

Mikor beértünk a parkolóba már láttam, hogy baj van. Az áram le volt kapcsolva és láttam, hogy a kamerák se működnek. A kulccsal kinyitottam a bejárati ajtót. Szerencsére az öreg soha nem zárta rá a lakatott. Már az étterem túlsó végén haladtunk, amikor meghallottam a mechanikus lábak tompa ismétlődését. A lépések felénk tartottak. Tényleg csak morgást lehetett hallani. Egy pillanatra megálltunk az ajtó előtt. Bár a sötétben voltunk még is láttam a hatalmas árnyat annak a túloldalán. Sam lefagyott mellettem. A sötétben csak a robot szeme látszódott. Sárgán izzott a fejében. Kinyitottam az ajtót, majd beléptem a folyosóra. A férfi a kezemért nyúlt, de én már nem féltem a robottól.

- Mit csinálsz itt? Megijeszted szegény öregurat! Menj vissza a szobádba!

- Rossz… vagyok?

- Most nagyon! Mozgás vissza a szobádba!

Mint egy szigorú anyuka léptem elé. A robot vissza fordult és lassan eltávozott. Csak akkor fújtam ki a levegőt mikor tényleg elhaltak a léptei.

- Öreg!

Kiáltásom végig hasított a folyosón. Mivel síri csend uralkodott ott rohanvást indultam az irodába. Sam közvetlenül mögöttem volt, mikor benyitottam a helyiségbe. Az öreg az író asztal alá bújt onnan nézett rám fel.

- Mi a pokol történt? Az a robot csak úgy elkezdett mászkálni az éjszaka közepén!

- Nyugalom öreg. Nincs baj. Nem történt semmi baj…

- Most még! Nem vagyok hülye! A férje mellett is megtapasztaltam sok mindent. Legutóbb mikor egy robot önálló életre kelt annak nem lett jó vége. Három embert megölt és csak utána tudták elzárni. Mrs Afton nem tudom mi történt,de nem akarom megint átélni ezt!

- Korábban is volt erre példa?

- Igen a Circus Babby szabadult el. Több partyra is bérbe adták, de az egyiken valami nagyon nagy baj történt. Valami miatt a gépezett tudatra ébredt és mindenkit levadászott, aki felemelte a hangját Mr Aftonra.

„…Szerencsés vagy életem. Én egyszer már jártam így. Engem felismert a lélek, de pár dolgozót nem. Minden, teketória nélkül megölte őket. A robotban van azóta is az a lélek. Szerintem téged is felismerne, ha találkoznál vele.”

William szavai visszhangoztak a fejemben. A végén csak le kell mennem a pincébe. Azonban hírtelen felfogtam az öreg szavait is.

- Circus Babbyt mondott? Az a Circus Babby ami…

- Ami megölte Elizabeth kisasszonyt igen. A robot össze kapcsolódott a kislány lelkével. Nappal nincs baj, de esete. Este maga a rémálom. A lélek akkor aktív és akkor mozgolódik a robottal. Mrs Afton ugye nem követte a férje munkásságát? Mondja, hogy nem… De igen igaz? Folytatta a munkásságát?

Az öreg percekig hallgatott. Az iroda székben ült és a kezébe temette a fejét. Míg ő hallgatott azon gondolkodtam, hogyan tegyem el láb alól. Ha tudott William gyilkolásairól az alapból baj, de hogy rá jött az én munkásságomra az már nagyobb gondot jelentett. A szekrényben volt egy hatalmas csavarkulcs. Azzal fejbe vághattam volna, de ahhoz ki kellett volna nyitnom az ajtót. Az öreg ekkor rám nézett.

- Kérhetek valamit? A férje gyilkosságait is fedeztem. Tőle is csak annyit kértem, mint most öntől. Nincs családom, csak ez a munka van számomra. Itt akarok meghalni és lehetőség szerint természetes halállal, nem egy csavarkulccsal a fejemben.

A szekrényre nézett mellettem. Tudta, hogy ott van a szerszám bent. A tekintette mindent elmondott. Csendesen rám mosolygott.

- Ismerem önt asszonyom. Elfelejtette azt, hogy mióta ismerjük egymást? Még ön is ide járt enni gyerekként. Csak annyit kérek, hogy ne öljön meg. Ha William Afton titkát nem mondtam el senkinek, akkor Matilda Afton is rám bízhatja ezt.

Samre néztem a vállam felett. Mint egy hatalmas árnyék állt az ajtóban. Zsebre rakta a kezét és úgy figyelt. Nem mondott semmi, csak alig észrevehetően bólintott. Bizalmatlanság volt a tekintetében, de ő is átlátta a helyzetet.

- Ha bárkinek egy szót szól, akkor…

- Tudom. Valamelyik robot tartájában végzem én is.

Szóval arról is tud. Ez is csak azt bizonyította, hogy Williamnak a bizalmát élvezte. Az órámra néztem. Éjfél múlt pár perce. Még hét óra volt a nyitásig és hat a műszak kezdésig. Elfordultam tőle és az ajtó felé léptem.

- Felkapcsoljuk az áramot és itt se vagyunk…

- Majd én felkapcsolom. Nem akarom, hogy látszódjanak a kamerán. Ha az öreg róka megint, rám tör, akkor legalább hamarabb meghalok. Menjenek!

Az öreg fejében is volt baj nem kevés. Egy majdnem háromszáz kilós robot akart bejutni az irodába, aminek következtében ide hívott erre elküld. Néztem, ahogy zseblámpája fénye eltűnik az éjszakában, végül elfordultam a folyosótól.

- Szerintem tényleg csak megakar halni. Menjünk.

❤

 A gyerekek jókedvűen játszottak az étterembe. Ha tudom, hogy ennyien lesznek aznap, akkor megkérem Sammy kutyit, hogy nyissa ki a hátsó ajtót. Sok kisgyereket ismertem már személyesen, így mikor beléptem az épületbe oda rohantak hozzám. A legjobb vadászási lehetőség, ha ott vagy a báránykák között.

- Bocsánat gyerkőcök. Ha nem engedtek el elkések és akkor nagyon morcos lesz a főnököm. Holnap találkozunk.

Muszáj volt elmennem onnan. A legutóbbi eset óta eltelt majdnem négy hónap. Idegileg kezdtem kiégni és félő volt, hogy ha ott maradok, felkapok a tömegből egyet és elviszem valahova. Besiettem a személyzeti folyósóra. Már messziről hallottam a halk zenét, ami az irodából jött. Bár nagy volt a kísértés, hogy oda menjek végül inkább az öltözőbe léptem. Aznap befontam a hajam és egy csattal feltűztem, hogy ne zavarja a tarkómat. Csak reméltem, hogy amit felvettem fehérnemű az nem csak nekem tetszik majd. Legalább a testi vágyakkal nem volt már bajom egy ideje. Általában mindig két hónapot vártam egy-egy gyerek megölés között. Volt, amikor kicsit többet, is- mint most is-, hogy ne legyen rendszer és séma.

Ellenőriztem, hogy ingem felső két gombja biztosan ne legyen be gombolva, majd a nyakkendőmet úgy igazítottam, hogy az takarjon el. Aznap délelőtt megérkeztek az új egyenruhák. Mint a legrégebbi dolgozó engedményt kaptam, hogy a ruházaton változtassak. Persze maradnia kellett a lila ingnek, a fekete nyakkendőnek és nadrágnak, valamint a bakancsnak, de az anyagait én választhattam ki.

A korábbi pamut inget feszesebb anyagra cseréltettem, így az bár szabadon engedte a mozgást, minden idomom kiemelte a kellő helyeken. A farmert fekete bőrnadrágra váltottam és tudtam valaki nagyon szűkösen fogja magát érezni a sajátjában. Csillogott az új bakancs a lábamon. Mivel új biztonsági felszereléseket is kaptunk a kézi fegyver tartó hátuljához tudtam csatolni a késem. Persze az is új volt. Michel küldte nekem, miután részt vett egy vadász konferencián. Legidősebb fiam tudta milyen pengéket szeretek. Vadkanok bőrét képes volt átszakítani a kis drágaság, éle olyan vékony volt még is, hogy alig volt súlya. Bőrmarkolata kétkezes tervezésű lévén könnyen simult a tenyerembe.

Sam félre nyelte az üdítőjét, amikor beléptem a kis irodába. Hangos köhögés közepette állt fel és állt elém. Szemei végig mértek és láttam rajta, hogy szívesen a kanapára fektetne.

- Szűkösen vagyunk odalent? –kérdeztem vigyorogva.

Elléptem mellette és „véletlen” megérintettem a nadrágja elejét. Kezem alatt mozgolódás támadt. Sam utánam nyúlt, de gyorsabb voltam nála.

- Mi jó történt a délelőtt?

Leültem a korábbi helyére. Szándékosan nem húztam a széket közelebb az asztalhoz. Így amikor a kamera elé könyököltem a fenekem különös képen kidomborult. A tartásomnak köszönhetően a mellkasom is jól látható volt. Sam nagyot nyelt. Felvettem az üdítőjét és miközben őt figyeltem lassú mozdulattal körbe nyaltam többször is a szívó szálat, amivel korábban ő itta az innivalót.

- Bassza meg- szaladt ki a száján.

Felém lépett, de ekkor arrább löktem a széket és felálltam. Lelkesen tanulmányoztam a kamerákat és feltűnt valami szokatlan az egyik kamera sarkában. Oda akartam fordítani a kamerát, de ekkor Sam hátulról megfogta a billentyűzeten nyugvó kezem. Ajkai a fülem súrolták, ahogy bele suttogott.

- Csak zárás után – mondta és megharapta a fülem.

Felé fordultam. Kék szeme izgatottan izzott. Felvonta a szemöldökét, majd gyerekes vigyor terült szét az arcán.

- Ugye nem azt akarod mondani, amire gondolok?

- Az én feladatom volt most nem?

Kikerekedett a szemem. Csak azt mondtam neki korábban, hogy válasza ki az áldozatott. Arra nem gondoltam, hogy el is rejti majd a gyerkőcöt. Márpedig az egyik kamera sarkában egy lila szalag masni ácsorgott. Aki csak rá nézett fel se tűnt volna neki, de én ismertem az összes képet. Láttam a különbséget a felvételeken.

A főnök aznap este tovább maradt bent, mint szokott. Valami ellenőrzést közelgett, ami miatt a szerelőkkel társalgott egész napam. Ha nem zártam volna be az épületet, mielőtt elment volna nem is találkoztam volna vele. Így viszont muszáj volt legalább beköszönnie. Amikor kikísértem, felvettem a hetsetet.

A folyóson jártam és felnéztem az egyik működő kamerába.

- Látom Mrs Afton. Akkor kezdődhet a kincsvadászat- mondta a fülesbe.- Kiss segítség a kisfiú nagyon jó bújócskában. Egy olyan teremben van, amiben sok a rejtekhely. Jó játékot asszonyom!

Megropogtattam a nyakam és nyújtózkodtam. A kamera pislákolt hármat, majd kikapcsolt. Sam gondoskodott róla, hogy a játékom rejtve maradjon. A folyosókon járkáltam, közben figyeltem, ahogy mutatja az utat. Persze már tudtam melyik szobában van a gyerek, de nem akartam elrontani se az ő se az én játékomat. Mikor megláttam a lila szalagot felkuncogtam. Egy lila rózsa volt belefűzve a masni közepébe. Nem vettem le az ajtó kilincséről. Némán benyitottam a terembe. Vaksötét volt hideg a régi konyhában.

Egy kapkodó, szaggatott légvételt hallottam. Becsuktam az ajtót magam után és beakasztottam a felső reteszt. A kés tokja halkan kattant, ahogy kicsatoltam. Ez volt az első vadászatom az új késsel. Szabályosan követelte, hogy végre használjam, de türelemre intettem magam. Nem mondtam semmit, csak a régi konyhapultra fektettem a kezem. Lassan lépkedtem a bútorok mellett, közben a kés helyét a fémen tartottam. Halk feltörő sírás hangja ütötte meg a fülem. Egy kicsit hallgatóztam, majd kinyitottam az egy lépéssel a hátam mögött lévő szekrényt.

- Ne!

A kisfiú felsikoltott, de kihúztam a szekrényből. Felültettem az asztalra, majd a kicsiny szájára tettem a kezem.

- Ssss. Játszunk egy kicsit. Még háromszor bújhatsz el. Ha harmadjára is megtalállak én nyertem. Azonban ha egy órán belül nem kaplak, el szabadon haza mehetsz. Megértettél?

Bólintott, de nem mert mondani semmit. Kezemen éreztem a könnyeit. Leemeltem az asztalról, majd elkezdtem számolni, jó hangosan. Jó lehetett a pajtásai között ebben a játékban, mert rögtön elszaladt. Nem látott semmit, így többször neki ment a bútoroknak.

- Aki bújt, aki nem megyek!- kiáltottam ötven után.

Csend volt a válasz. Persze egy idő után csöndben maradt, csak az apró légvételeket lehetett hallani. Nem véletlenül voltam jó éjjeli őr ezen a kibaszott helyen. William soha nem játszott az áldozataival így. Ez különböztetett meg minket. Ő csak ösztöneit élte ki. Mint a sexben a gyilkolásban is csak a gyors kielégülés számított neki. Nem játszadozott, nem kereste a vadászat hosszas játékát. Én imádtam a macska- egér játékot.

Minél jobban féltek annál jobb volt nekem. A legutolsó alkalommal nem volt elég időm kiélvezni a lényeget. Az elnyújtott szenvedésük látványát. Persze ha akkor tudom, hogy Sam nem köp akkor hagytam volna futkosni. Most viszont nemhogy nem köpött, ő készítette elő nekem a játékot. Újabb jellemző, ami megkülönböztette a férjemtől. Már tudtam merre találom a kis vakarcsot. Azonban tettem még egy kört körülötte. Megint felsikoltott, mikor kikaptam egy ajtó mögül.

- Egy megérett a megy.

Leraktam, majd megint hangosan számolni kezdtem. Most egy polcra próbált meg felmászni. A számolásban húsznál tartottam, mikor leemeltem a polcról és a másik irányba tereltem.

- Huszonegy… huszonkettő…

A kisfiú elszaladt az ajtó közelébe. Ott megállt és forgolódott egy kicsit, majd a hangja megint eltűnt. Gyorsan tanult most halkabban vette a levegőt. Csak kicsiny szuszogás volt semmi több. Megálltam előtte és a kést végig húztam a fémbútor tetején.

- Kettő, csipkebokor vessző!- mondtam és megsimogattam a fejét. - Egy… Kettő…

A kisfiú kimenekült az ételszállító kocsi alól és újabb búvóhelyet keresett magának. Hallottam, hogy sír, de elfojtotta, amikor végre megfelelő helyet talált. Persze csak azt hitte megfelelő a hely. Pontosan tudtam, hogy hova bújt. Túl jól hallottam ehhez a sötétben. Csendesen felültem a búvóhelye tetejére. Mikor már halottam, hogy teljesen nyugodtan veszi a levegőt halkan megszólaltam.

- Három te leszel a párom. Gyere ki!

Nem mozdult, de hallottam a hangját, ahogy felsír. Tudta, hogy elkaptam. Könyörgött.

- Gyere ki azt mondtam!

Sarkammal megrúgtam a búvóhelye ajtaját, mire az kinyílt. Kimászott és elém állt. Lenéztem rá, közben a késsel a térdemet csapkodtam. Aranyos kisfiú volt. A sötétben nem láttam ugyan rendesen, de feltűnt, hogy fekete a haja és kék a szeme. A mazoista Sam olyan áldozatott választott, aki hasonlított rá. Elmosolyogtam, majd leraktam a lábam a földre. A kisfiú arcára tettem a kezem és letöröltem a könnyeit.

- Hány éves vagy?

- Hat.

- Oh de kis cuki vagy. Félsz valamitől? Rajtam kívül?

- Ha egyedül hagynak. Kérem a tesóm már biztosan keres… Haza szeretnék menni.

- Tudom, de nem mehetsz. Itt maradsz velem. Játszunk még egy kicsit!

- Nem akarok!

Nem kérdeztem, akartam rá vágni, de helyette csak vigyorogtam. Sam direkt választotta őt. Mivel a férfi arca túl csinos volt, hogy egy sebnél többet ejtsek rajta, így a kisfiú arcát vágtam meg. Felsikoltott fájdalmában és hátra tántorodott. Tettem felé egy lépést majd megragadtam a kis fejét. Kezem alatt éreztem, hogy vérzik a bőre. A kés pengéje újra felhasította a bőrét. Nem ejtettem olyan sebeket, amiknek következtében nagy mocskot csinálhattam. A ruhából mindig macera kiszedni a vért. Az új szettemre különösen vigyáztam. Ma még fel kell avatnia egy kanos férfinak odakint. Tudtam merre vagyunk a teremben. A kisfiú elakart húzni a fejét, de én erre csak taszítottam rajta. Hátra tántorodott és nekicsapta a fejét az egyik asztal lapjának. A koponyája reccsent mire izgatottan felkacagtam. Láttam a sötétben, hogy szédeleg. Hangos puffanás hallatszott, majd a földre esett. A hátára fordult én pedig a mellkasára tettem a lábam. Túl kicsi volt, hogy teljes erőmből rá lépjek, de tudtam, hogy lesz még ma alkalmam máson használni az új bakancsomat. Letérdeltem és a nyakára fontam az ujjaimat. Arra figyeltem, hogy ne koszoljam össze magam. A levegő kiszaladt a torkából Én pedig régi ismerősként fogadtam a megjelenő lila ködöt. Már ideje volt, hogy eljussak erre a pontra.

Persze tudtam miért csak most mutatkozik ez a felfokozott állapotom. A kisfiú elkezdett végre rendesen küzdeni az életéjért. Mikor belekapaszkodott a karomba csak összeszorítottam a kezem. Az apró légcsöve szétroppant. a nyomás alatt. Még egyszer sípolva kifújta a levegőt, de újat már nem tudott venni. Annyira imádom a gyerekek törékenységét. Néha jobb így megölni őket, mint késsel.  Nagyobb élvezetett nyújtott mikor láthattam a fényt kialudni a szemükben, de ez a mód meg arra volt jó, hogy hatalmat gyakorolhassak felettük.

A kisfiú végleg elcsendesült mellettem. Lassan fel álltam és óvatosan felemeltem a földről. Felfektettem a legközelebbi asztalra, majd az ajtó felé indultam. Az apró résen láttam a fényt beszűrődni egy pontban. Azonban egy részét eltakarta valami. Kinyitottam az ajtót, és úgy léptem ki rajta, hogy azt hittem Sam áll ott. Ám nagyon meglepődtem. Egy üres animatronik bábu várakozott kint. Nem volt semmi nyoma, hogy a férfi tolta volna oda, így zavarba hozott. Minden esetre beljebb húztam a görgős talpon amin volt, majd vissza mentem a fiúhoz. A robot belsejébe fektettem és újra kiléptem a folyósóra. A kamera még mindig nem működött. Fogtam a külső kilincset és levettem róla a rózsát a szalaggal együtt. A virágot szagolgatva indultam vissza az irodába. Csak félig jutottam el mikor sietős lépteket hallottam meg. Felnéztem, majd hírtelen Sam karjaiban találtam magam. Nevetve viszonoztam az ölelését, de csak akkor fogtam fel, hogy ő megkönnyebbülésében ölelt magához mikor felnéztem rá.

- Mi történt?

- A szokásos lekapcsolódtak a lámpák. Vissza kapcsoltam az áramot ekkor megláttam, hogy a róka megint a folyósón van. Figyeltem a mozgását, de ekkor az egyik önhöz közeli folyosón a régi FredBear mackó is megjelent a semmiből.

- Golden Freddy? Mi a fasz?

- A róka is meglepődött. A FredBear viszont Foxyr vette célba. Utána az összes kamera elsötétül a mikrofonokkal együtt. Mire vissza kaptam a képeket eltelt vagy tízperc. A két robot eltűnt, az a folyosó, amin ön volt nem is tűnt fel újra a monitoron. Nem bírtam vissza kapcsolni a kamerát. Annyira aggódtam, hogy baja esett.

- Akkor nem te voltál aki az üres animatronikot oda tolta nekem az ajtóhoz?

- Tessék? Nem eddig próbáltam vissza hozni a kamera képet, csak közben megláttam egy másikon. Azután kezdtem el erre jönni.

- Bassza meg.

Mi a franc történt míg én élveztem az est meglepetésem?

❤

 

 Másnap reggel a nyitásra két ismerős arc jelent meg. A „két jó barátom” a rendőrök. Az öreg férfi monoton hangon kezdte el mondani a szokásos dumáját, hogy nem akarnak zavarni, és csak a munkájukat végzik stb stb. A fiatalabb tisztnek majd ki esett a szeme, ahogy engem figyelt. Na ő is csak férfiból volt na.

- Megnézhetjük a kamera felvételeket? A tegnap délután érdekelne minket, hátha látjuk az eltűnt fiút rajta.

A főnök lemondóan intett. Már hozzá szokott, hogy időnként felbukkan egy-egy eltűnt kisgyereket keresve. Már nem is akarta megérteni miért mindig a mi környékünkön tűnnek el gyerekek. Csendesen tekertem vissza a felvételeket. Bár sötétben láttam a kisfiút nagyjából tudtam kit keressek. A mutatott fénykép is segített. Egy kis jómódú gyerkőc volt, aki előző nap délelőtt elkalandozott a barátaival. A nővére kerestette, mivel a szüleik már nem éltek. Jobb áldozatott nem is foghatott ki az én kutyuskám. A gond az volt, hogy nagyon korán kezdték el keresni. Még nem volt időm rendesen Eltüntetni a nyomokat. Még is nyugalmat erőltettem magamra és úgy kerestem ki a megfelelő időt.

Utólag is izgatott lettem, mikor feltűnt a kisfiú a képen. Sam tényleg jól kiválasztotta az áldozatom. A kisfiú egy tízfős kis csapattal érkezett. Látszott, hogy ideges és sokszor nézett az ajtó felé. Mintha várt volna valakit. Végül elment a mosdókba és többet nem bukkant fel egészen a zárásig. Meglepődve láttam, hogy a felvételen távozik a barátaival, de tudtam akkor már régen nem volt velük.

- Szóval elhagyta az épületet. Akkor tovább kell keresnünk. Azonban eddig semelyik másik helyen nem tűnt fel a kis Sammy. A nővére nagyon aggódik miatta.

Alig bírtam vissza nyelni a nevetésem. Sam tekintette elmondta, hogy ez az információ neki is új volt. Szóval este szó szerint megkaptam az én Sammy kutyusom kicsi változatát. (Mikor is kezdtem el róla úgy gondolkodni, hogy az enyém?) Még jó, hogy nem vagyok pedofil. Igen pszichopata voltam, de nekem is vannak mértékeim. Hogy egy olyan kisgyerekkel közösüljek, aki még fel se fogja mi a nő és a férfi közt a különbség ugyan már. Mit szeretnek ebben azok a férgek?

- Minden esetre lenne néhány kérdésem még. Főleg önhöz uram. Első és legfontosabb miért ilyen rendezetlen az alkalmazottjai beosztása?

- Tessék? Ezt nem igazán értem.

- Miért ilyen rendezetlen az alkalmazottjai beosztása? Egy idej már vissza- vissza térünk és feltűnt, hogy van akit elég sokat látok- itt jelentőség teljesen rám nézett- és van akit szinte soha. Nagyon is észre vehető, hogy Mrs Afton szinte mindig itt van. Egyszer rászántam egy hetet és megnéztem hány napot látom bent a hölgyet. Hétből négyen itt volt. A maradék három osztódott a három férfin. Persze láttam, hogy vannak közös műszakok is, de a legtöbbet ő tölti bent.

Francba! Ez eddig fel sem tűnt. Biztosan nem sejtett semmit, mert akkor már rács mögött lennék, vagy egy kihallgató irodában csücsülnék nem a saját kopott bútoros kameraszobánkban.

- Ugye tudja, hogy most éppen azzal vádolja az egyik alkalmazottamat, hogy túl sokat dolgozik? Mert ez így hangzott mintha baj lenne, hogy sokat van bent. Mrs Afton ért a legjobban a gépekhez, mely köré épül az egész étterem. Gyakorlatilag ő a robotok karbantartója! Igen többet dolgozik, mint a többiek, de számára kényszeres cselekedett. Nem tudom, maga hogyan dolgozná fel két gyermeke elvesztését, a harmadik speciális iskolába kerülését és azt ha kiderülne a párja sötét énje! Milyen jogon vádolja meg a hölgyet azzal, hogy sokat jár munkába? Van joga ítélkeznie felette?

- Nem akartam vádolni, csak megjegyeztem, hogy elég sokat van itt. Nem kimerítő ez hölgyem?

Ding ding! Megkondult a vészharang. Lenéztem a kezemre és játszottam, mintha megfontolnám a kérdést. Tudtam, hogy válaszolnom kell nemsoká, de ha jól megfontolt választ kap, leszáll rólam.

- Már értem miért van annyi vicc a rendőrök kárára. Ember nézzen már arra a szerencsétlen asszonyra! Tudom, hogy mennyi nyűge van, de ő még is itt van! Biztosan magának is kimerítő lenne, ha a munkahelyükön ön lenne a legkiemelkedőbb dolgozó. Bár szabad napot nem tudok többet adni neki, mint amennyit most kap, de azt hiszem, próbálom kárpótolni…

- Például, hogy hagyja az ilyen ruházatot?

- Igen! Elég rég óta itt van és nélkülözhetetlen. Ha a hölgy kényelmesebben érzi, magát ezekben a nőiesebb egyenruhákban hát legyen. Tartja magát a lila ing és a fekete nadrág ruházathoz! Maga szerint mennyi ideje van a munkán túl? Úgy értem mennyi időt tölthet el olyan ruhákban, amiben csinosnak nézz ki? Segítek semennyi! Én ezzel a döntésemmel járulok hozzá, hogy ne érezze magát idő előtt kényelmetlenül a bőrében.

 

Sam

Majdnem megköszöntem a tulajnak, hogy engedett a ruházat egyhangúságán. Igazán kellemes látvány volt a feszes selyemhatású ing és a bőrnadrág kombinációja. Az este folyamán volt szerencsém megnézni az alatta elterülő lila csipke költeményt is. Megropogtattam a nyakam és próbáltam nem a mellettem ülő nőre figyelni.

A rendőrnek valami baszta a csőrét. Matild már rá jött mi a probléma forrása. Én még csendben figyeltem a kibontakozó eseményeket.  A rendőr terelte valamerre a beszélgetést, csak azt nem értettem hova. Az üzletvezetőt nem láttam még ennyire idegesnek. Sőt eddig azt hittem nem is érdeklik az alkalmazottai, vagy akár az étterem. Most azonban meglepett. Magamban elkönyveltem, hogy mégsem annyira balfasz mint hittem.

- Tulajdonképpen, ha jól értem az a probléma, hogy kimerült lehetek?- szólt végül közbe Mrs Afton.

Mint az első pillanattól mindig, most is félre vert a szívem a hangjára. Soha nem tudtam megunni azt a lágy dallamos hangzást. Figyeltem, hogyan bánik az emberekkel. Mindig tudta milyen helyzetben mit tegyen, hogy az emberek szimpatizáljanak vele. Ez tette őt nagyragadozóvá. Ahogy engem úgy másokat is lefegyverzett a viselkedésével. Persze ez a gondolatmenet felkapcsolt bennem egy kis lámpát. A strici srác megint őt nézte. Kedvem lett volna, oda menni és beverni a fejét a falba, de nem lett volna bölcs dolog.

Matild megérzett valamint, mert kinyújtotta a lábát és finoman megrúgta a bokámat. Fegyelmező tekintete rám villant és nemet intett a fejével. Szinte rögtön fáradt mosoly tűnt fel az arcán, majd megszólalt megint.

- Igen néha fárasztó, de szeretem csinálni ezt a munkát. Szeretek a gyerekek közelében lenni. Feltöltenek energiával és jó nézni a mosolyukat. Most nézze meg… Hát nem energikus látvány a sok kicsi ahogy játszanak?

A kamera felé mutatott. Szavai egyértelműek voltak,de csak én értettem ki belőle a lényeget. Tényleg feltöltődött, de nem úgy mint ahogy a két hapi képzelte.

- Amúgy meg miért vannak még itt? Nem akarok tolakodónak lenni, de szeretném a munkámat végezni. Láthatták, hogy a kisfiú távozott innen. Tehát nem itt történt valami. A kisbarátokat megkérdezték már? Tudom, hogy kicsik még, de mi van, ha valakinél ott aludt?

- Először megakartunk bizonyosodni róla, hogy tényleg elment innen. Eddig máshol nem találtunk róla más felvételt csak itt. Biztosíthatjuk önöket Mrs Afton, hogy nem zavarjuk önöket tovább.

Az a fasz tényleg megakar halni? Belevájtam az ujjaim a felkaromba és lefelé néztem.

- Akkor ezek szerint félre tehetjük azt a témát, hogy én a sok munka miatt kimerült lennék? Mert gondolom most az jött volna, hogy kényszer pihenőt szabnak elő nekem, hogy jobban tudjak figyelni. Nos uraim elhihetik, hogy nőként tudom milyen az igazi kimerültség. három gyerek és egy folyton dolgozó férj mellett fejeztem be gimnáziumot és tettem le a mechanikai szakot az egyetemen. Az kimerítő volt. Ez a munka nem gátol a koncentrálásomban. Például csak fél szemmel figyelem most a kamerákat, de látom, hogy az egyik kisgyerek tele akarja tömni a táskáját promóciós poharakkal. Sam kérlek, ha beleférne az idődbe még. Megnéznéd a kis rosszaságot? Illetve hoznál nekem egy kis inni valót?

Felém nyújtotta a poharát és rám mosolygott. Vissza mosolyogtam, és ha nem lett volna közönség meg is csókolom vagy legalább a kezét megfogom.

- Nem probléma Mrs Afton.

Elvettem a poharát. Szívem vad táncot járt ahogy egy pillanatra össze ért a kezünk. Tekintette elárulta, hogy pontosan tudja milyen hatást váltott ez nálam ki. Kimentem a teremből, de még hallottam a hangját amint azt taglalja a rendőröknek, hogy nekem már egy órája lejárt a negyvennyolc órás műszakom, de a férfiak miatt még is itt maradtam. A kissrác meglepődött, mikor a vállára tettem a kezem. Ijedtében majdnem elejtette a táskáját, ami tele volt a poharakkal.

- Egy egész csoportnak viszed őket kölyök?

- Nem bácsi… Csak a tesóimnak akartam vinni. Folyton veszekednek, ha valami van a másiknak és nekik miért nincs…

- Hány testvéred van?

- Velem együtt négyen vagyunk. Vissza viszem őket….

Megfogtam a vállát és magam felé fordítottam. Bűnbánóan lesütötte a fejét. Annyira aranyos a gyermeki őszinteség. Belenyúltam a táskájába, majd kivettem a poharakat. Egyet a kezébe nyomtam, majd még hármat raktam a táskájába vissza. Behúztam a zsákot, majd felé nyújtottam a kezem.

- Gyere osszuk szét ezeket, majd koccintsunk egy narancslével!

Tudtam, hogy figyelnek a kamerán keresztül így játszottam a jófiút. A gyerkőc gyorsan elosztogatta az elcsórt poharakat, majd örömmel lépett az ital automatához. Segítettem neki kiadagolni az üdítőjét, majd leültem vele az egyik asztalhoz. Le kellett nyugodnom, mielőtt veszett kutya módjára neki rontok a rendőrnek. Matild pontosan tudta ezt, különben nem írta volna, az én poharam aljára a „VISELKEDJ!” feliratot.

Az a kis köcsög fasz nyomult, mint valami pestises féreg. Csak a nővéremmel osztozom szívesen, de ha úgy alakulna, hogy Matildra hajtana még vele se. Mrs Afton tényleg a végzetem lett. Ő soha talán fel se fogja, mennyire is az életem része. Még az egyetemen figyeltem fel rá. Szerintem nem is tudja, hogy egy szakon végeztünk. Tény, hogy a robotikára a férje miatt jelentkeztem, de mellékes volt attól a pillanattól, hogy megláttam őt. Sajnos akkoriban nem mertem megszólítani, így csak néztem, ahogy a többi csoport társunkkal beszél. Rajta kívül még volt néhány nő a szakon, de nekem, pont annak a férfinak a feleségét kellett kiszúrnom a tömegből, akinek a robotikai tudása lenyűgözött. Persze tudtam, hogy házas, de a harmadik év végéig nem is sejtettem kinek a felesége. Akkor láttam először Mr Afton mellett, amikor a diploma osztónk volt. Öt évvel volt csak idősebb, de meglepetten néztem a három gyermekével. Akkor is sejtettem, hogy fiatalon szült, de mostanra már tudtam, hogy gyerek fejjel esett teherbe Michellel. Már akkor csodáltam a kitartását, hiszen három kicsi mellett dolgozott és tanult is, közben fedezte Mr Aftont.

Akkoriban belenyugodtam, hogy talán soha is fog észre venni, így elengedtem. Kerestem nők és férfiak között is, de csak annyit értem el, hogy mazoista kapcsolatokba kerüljek. Nem az élvezetes fajtába. Nem élveztem azokat a lelki és fizikai fájdalmakat, amik azok a kapcsolatok okoztak. Most még is egy igazi szadista nő szeretője lettem.

Tudtam nem fog elválni a férjétől, míg a fia nem lesz teljesen nagykorú. Mind amellett kezdtem érteni mennyit jelent az, hogy ő még mindig Mr Afton felesége. Könnyebben tudta eljátszani a sebzett szívet, ha az emberek azt hitték, hogy mindig szereti a férfit. Persze biztosan volt anyagi oka is, hogy nem vált el. Ő maga mondta, hogy már nem érez semmit William Afton iránt. Valamiért mégsem zavart a tudat, hogy másodhegedűs vagyok papír alapon. Csak arra kellett figyelnem, hogy a nyilvánosság előtt ne kezdjem el a területem félteni. Oda lenne a gondoskodó, aggódó nő szerepe, ha megtenném.

Mikor úgy gondoltam elég időt töltöttem azzal, hogy lehiggadjak elköszöntem a kissráctól. Persze majdnem elfelejtettem a poharat feltölteni. Mivel nem alkoholos filccel volt ráírva a figyelmeztetés letöröltem a pohár alját. Véletlenül se vegye észre valamelyik zsaru. Az öreg szemfüles volt és amikor nem alkohol gőzös gondolatokkal dolgozott sok mindenre felfigyelt. Vele jó lesz vigyázni. A kis pöcs még mindig ott sertepetélt Matild körül. Majdnem oda lett a korábban vissza szerzett nyugalmam, de mikor elvette tőlem a poharat finoman megérintette a kezem. Apró mozdulat volt megint, de megnyugtatott. Nem foglalkozva azzal, hogy esetleg a rendőr személyes terében állok, vissza álltam korábbi helyemre. Zavarta a jelenlétem és egy idő után arrább állt. Ügyes, csak nem akar meghalni. Amúgy miért is állt az én Mrs Aftonom mellett? Jobb figyelni.

- Szóval nem tágítanak ettől az ötlettől? Mindenképpen itt akarnak lenni egy kis ideig? Sajnos mint mondtam az iroda nem túl kellemes. Az éjszakát nem jó itt tölteni főleg nem hosszú távon. Az alkalmazottaim se nagyon vannak oda azért, hogy ott aludjanak. Önök itt töltenek éjszakákat hol fognak pihenni a biztonsági őrjeim?

A főnök már a haját tépte volna szerintem. Fel le járkált és próbálta valahogyan elküldeni a zsernyákokat.

- Megoldjuk. A mi költségünkre veszünk egy nagyobb fekvőhelyet, és ha kell kényelmes irodai székeket is. Mi sem igazán vagyunk oda ezért, de ha a vezetőség ehhez ragaszkodik, akkor kénytelenek leszünk maradni. egyelőre még csak felvetésként küldték, de erre számíthatnak a közeljövőben. Most viszont ideje mennünk. Sajnálom, hogy raboltam az idejüket. Reméljük nem kerül sor a közös őrszolgálatra.

Mi a faszról maradtam le? Kérdőn néztem Matildra, de ő csak fáradtan megdörzsölte az orr nyergét. Intette a fejével, hogy majd később elmondja én pedig rá hagytam. Tudtam hamarosan megint ketten leszünk, és akkor kifaggatom. A rendőrök távozni készültek, így én is elmentem átöltözni. Semmi kedvem nem volt haza menni az üres lakásba, de itt sem maradhattam indok nélkül. Arra viszont nem gondoltam, hogy a főnök maga kéri, hogy maradjak.

- Tudom, hogy régen lejárt a műszakja, de muszáj ellenőrizni az összes kamerát. Az a rohadt ellenőrzés a nyakunkon van és nem igazán akarnék még egy büntetést is a nyakamba. Meghálálom, ha maradna és segítene.

- Örömmel segítek, de sajnos nincsen már tiszta egyenruhám…

-Jó így civilben is. Sok nagyon koszos helyre van felszerelve és az ön egyenruhája még olyan anyagból készült, amiből nem jönne ki. Mrs Afton is nemsoká átöltözik, és akkor neki tudnak állni.

Bólintottam, majd vissza raktam a táskám. Nem sajnáltam az egyszerű fekete pólóm a munkára. Azt nem is akartam mondani a főnöknek, hogy már ki is van fizetve a túlóra. Az irodába vissza térve egy füzet fogadott a billentyűzet mellett. Matild gyöngybetűivel volt ráírva. Eleinte furcsállottam a tolltartását, hiszen jobbkezesként balra döntötte a betűit nem jobbra, de aztán megtudtam, hogy kétkezes. Néha előfordult a két kezeseknél, hogy a ballal jobbra, a jobbal balra döntik a betűket.

- Megjöttél kiskutyám? Gondolom nem bánod, ha maradnod kell?

Matild mosolyogva rám nézett. Inge felső gombjai ki voltak gombolva és a nyakkendőjétől is megszabadult menetközben. Jó rálátást biztosított a kebleire. Csak egy kicsit kellett oldalra fordítanom a fejem, hogy lássam a kék foltot a bal mellén. Hát igen kicsit erősen haraptam meg tegnap. Basszus ha nem fordítom el a figyelmem biztosan jobban fog szorítani a nadrágom. Aham könnyű mondani, főleg, mikor az imádott nő könnyedléptekkel felém táncol, és finoman végig húzza a karomon az ujjait.

- Bírd ki még egy kicsit velem. Most csak az előtéri kamerákat tudjuk ellenőrizni. Addig, míg vannak, az étteremben nem állhatunk neki a felülíró kódokat babrálni. Túl feltűnő lenne, ha például a főnök irodájában elmenne az áram mondjuk úgy három percre. Viszont én most megyek lezuhanyozom. Legyél jó fiú!

Ellépett mellettem. Csípője kecses mozdulatokkal ringott. A kiskutya jól nevelten követte a gazdija mozgását. Az ővele való kapcsolatom biztosan kimerítette a szado-mazo fogalmát, de Matilddal a mazoista énem végre boldogan várta a fájdalmat. Nem a keserű fájdalom volt mint mással, hanem az a fajta amiből újra és újra repetázni akartam. Megakartam mutatni neki mennyire jó fiú vagyok.

Mikor pár perc múlva utána mentem már fájt a járás a farmerben.

Éppen csak átfogtam hátulról, mikor megpördült és a nyakamba ugrott. Lábait körém fonta én pedig gondolkodás nélkül hatoltam belé. Felnyögtem, ahogy magába szívott, de nem engedtem el. Minden alkalommal tudott újat mutatni, ugyan akkor a megszokott mozdulatok is csak fokozták a vágyamat. Ha a főnök tudta volna mennyire őrületes szeretkezésekbe tudnunk bocsátkozni biztosan nem hagy minket egy műszakba. Bár ki tudja lehet végig nézte volna, vagy szégyenkezve elkullog. Kevés mindenre voltam büszke magamból, de a férfiasságomra igen. Csak az utóbbi időben kezdtem el a hajamat is elviselni. Soha nem szerettem, ha hosszabb, mint az állam vonala. Mindig macera volt rendesen kifésülni és idegesített. Azonban az utóbbi időben hagytam, hogy megnőjön. Nagyon sok köze volt ehhez annak is amit az az érzés váltott ki bennem, mikor Matild belemarkolt, vagy beletúrt. Kifejezetten kedvenc érintési formám lett ahogyan simogatta, mikor azt hitte alszom.

- Még mindig nem tudom megunni ezt…

Matild megcsókolt, majd elhúzódott. Nem akartam elengedni, de tudtam, hogy ha sokáig távol marad az irodától, akkor előbb vagy utóbb valakinek feltűnik, hogy nincs a helyén. Nem könnyítette meg, hogy ne rántsam vissza magamra, mikor kiment az öltözőbe. Hidegvízzel hűtöttem le magam miután távozott, de mivel ez sem segített kénytelen voltam könnyíteni ágaskodó farkamon. Mire végeztem ő már felöltözött és felkötötte a haját.

Csöpögött a víz a barna tincsekről, de megoldotta egy kapucnis felsővel. Én valamennyire szárazra töröltem magam és vissza vettem a ruháimat. Az étteremben rengeteg kisgyerek volt. Láttam, ahogy Matild mennyire kedvesen bánik az összessel, aki oda szaladt hozzá. Persze csak is ő tudta úgy elterelni a gyerekeket, hogy azok ne sértődjenek meg. A belső kamerák „átnézése” nem volt olyan bonyolult. Ahogy az én asszonyom elmondta, csak a zavaró chippeket kellett kivennie a kamerák egységéből. Én csak a létrát tartottam és közben próbáltam nem a szemmagasságba kerülő formás fenekét bámulni folyamatosan. Persze elbuktam. Csúnyán. A farmerom nem a legjobb helyeken vágott be, de legalább nem adott okot a kíváncsiskodó gyerekeknek, hogy kérdezősködjenek. Abban biztos voltam, hogy ha aznap nem tudok a kezemmel még egyszer közelebbi ismeretséget kötni a fenekével fel fogok robbanni. Imádtam amikor rá csapok és a feszes bőrön csak úgy csattan a kezem.

Muszáj lett volna másra terelnem a figyelmem, de nem segített semmi. Hiába próbáltam nem ment… Na jó meg se próbáltam másra gondolni mint a Matilddal való szexuális életemre. Több volt mint csodás. Egyik korábbi kapcsolatom se volt ennyire kielégítő mint ez.

- Szóval nem figyelsz. Tudom, hogy a gondolataid dél felé járnak, de legalább jelezd, hogy itt vagy még valamennyire.

Matild csettintett az orrom előtt. Felnéztem rá. Tekintete kérdőn vizslatott, de nem tudtam megszólalni. Nem tudtam volna megmondani mit kérdezett. Ezt ő is tudta. Hülyén vigyorogtam rá mire csak a szemét forgatta.

- Azt mondtam a rendőrök ide akarnak jönni „szemmel tartani” a környéket. Azon ment a vita mikor vissza jöttél. Én se örülnék ha itt vernének tábort, ahogy a főnök se. Kispajtásod minden áron rá akarja venni a főnökeit, hogy szerezzenek be nekünk új kanapét és székeket. Vállalná, hogy itt legyen és „segítsen” nekünk. Szerintem csak a közelembe akar lenni. Ritkán mondok ilyet, de jobban örülnék, ha elhúzná a kis seggét és lekopna. Nekem bőven elég egy kutyus, akit kiszolgál.

Végig simított az arcomon, mire kellemes bizsergés futott végig rajtam. Leugrott a létráról és kérdőn nézett rám. Választ várt a korábbi kijelentésére, de nem tudtam mit felelni. Csendesen követtem, közben megint a fenekét kezdtem strírőlni. Valamennyire azért felfogtam a lényegét a mondatának. Az kéne még, hogy itt alakítsanak ki egy megfigyelő állomást. A kis nyikhaj rendőr meg tényleg csak azért akar részt venni ebbe, hogy az én Matildom közelébe kerüljön. Ha nem lenne zsaru már rég kinyírtam volna a szarházit. Vagy ami még jobb úgy nyírtam volna ki, hogy közben Matild is ott legyen, hogy büszke lehessen rám. Hm ez a gondolat tetszett. Biztosra vettem, hogy ha oda kerülne, a sor jó sokáig kínoznám. Mondjuk szerintem, ha látna minket egyszer sex közben akkor is agyvérzést kapna.

És már megint témánál voltam. A gondolatmenetem „normális vágányba terelését” akadályozta valami. Pontosabban valaki izmos feneke, kecsesen ringó csípője és erős lábai. Senki meg nem mondta volna, hogy mennyire izmosak azok a végtakog. Én se gondoltam, míg meg nem tapasztaltam, ahogy a falhoz nyomott velük. Még mindig bele borzongtam az első közös műszak emlékeibe. Fejem azóta többször lett a falhoz csapva, mint egész életemben, de nem bántam. Imádtam a játékszere lenni.

Lassan közelgett a zárás ideje. A kamerákból eltávolítottuk az összes chippet. Persze a rezetelés még hátra volt. Figyeltem, ahogy sorra rakja el a kis kártyákat. Mint mindenben, ebben is alapos munkát végzett. Nekem soha nem volt erősségem a rend, így inkább kevesebb dolgot tartottam magam körül, csakhogy ne legyen gondom ezzel. Matild azonban mindennek tudta a helyét. Látszott, hogy jól ismeri az egész épületet és azt, hogy mint hol talál benne. Nem meglepő. A fél életét ezen falak között töltötte. Kellett is a rendezettség, mivel ha csak egy apró dolgot is elfelejtett, akkor könnyen lebukhatott volna.

- Most jönnek az utolsó kamerák. Ezekhez nem fog kelleni a létra, csak a te erőd.

Engedelmesen leraktam az eszközt, majd követtem. A folyosókon jártunk. Azt hittem itt már minden kamerát átnéztünk, de ekkor Matild elővette a tabletet, ami eddig a felsője alatt lapult. Valamit beütött rajta, majd megjelent az alaprajz. Nem az új ami ki volt vetítve az irodába, hanem egy sokkal régebbi.

- Ötös folyosó, kettes szellőző.

Meg állt a második szellőző rács alatt, majd intett, hogy lépjek én is alá.

- Emelj fel és ne a seggem nézd! Ha leejtesz nagyon kikapsz!

Bakott tartottam neki. A tabletet le rakta mellém, majd a vállamba kapaszkodott, miközben fél kézzel felnyúlt a szellőzőhöz, és eltolta a rácsot. Elengedte a vállam és felhúzta magát.

- Figyeld a kamerát! Ha megjelenik a kép szólj!

- Igenis asszonyom!

Felvettem a tabot. Feketeség fogadott rajta. Váratlanul egy kis négyzetben megjelent Matild. Pontosítok. A nő csodás melleire kaptam rálátást.

- Van kép és nem is akármilyen!

- Mit mutat éppen?

- A két dombocska völgyét, asszonyom- mondtam mosolyogva.

Hallottam ahogy Matild mocorog a szellőzőben. A következő pillanatban megjelent a feje, de a képen még mindig a melleit láttam. Lenyúlt a tabért, majd beütött valamit. Össze ráncolta a homlokát, majd vissza adta a gépet. Azt hittem ki akar jönni, de helyette megkapaszkodott a szellőző szélén és miután teljes testében kint volt megfordult. Artistákat megszégyenítő ügyességgel húzta magát vissza a lyukba.

- Ha megjelenik egy kis írás üsd be kérlek az egy-kilenc-nyolc-három kódot!

- Az első étterem nyitásának éve?

- Okos fiú! Tudom nehéz egyszerre két dologra figyelni, de koncentrálj! Ha nem szólsz időben akár egy lezárt részre is mehetek, amiben csapda van! Szóval kérlek! Kapsz nasit ha ügyes leszel!

- Anélkül is figyelek asszonyom. Megy a kép rendesen!

Matild nyugtázta a mondatomat. A kamerán néztem végig ahogy elindul a másik irányba. Menetközben adta az utasításokat, hogy merre halad. Követtem A folyosón csend volt, csak a szellőző fémén koppanó bakancsa hallatszott. Egy óra múlva teljesen körbe mentünk az épületen. Már alig bírtan a növekvő vágyammal. Valahányszor felbukkant a kamera képen mindig a melleit láttam meg először. Felakartam dobni a legközelebbi asztalra és megkefélni, de még mindig volt húsz perc zárásig. A főnök még bent volt és egy csapat gyerek rohangált még bent akiket lassan ki kellett terelni. Túl sok idő volt még addig, hogy kettesben maradjunk. A zárás után még voltak dolgok amiket el kellett indítani. Mint például egy teljes rezet a kameráknak. Persze magától nem csapta volna le az áramot most a biztosíték. A robot mocorgása óta Matild ha tehette nem ment egyedül a kapcsoló felé. Legalább is nem a rövidebb úton. Nem mondta, de láttam rajta, hogy még mindig aggasztja a dolog. Pedig sok minden történt azóta. Ahogy a biztosíték táblához értünk már alig bírtam magammal. Fél kézzel magamhoz rántottam, közben a másikkal megfogtam a kapcsoló szerkezetet. Abban a pillanatban, ahogy lekapcsoltam az áramot a szám az övére tapasztottam. Éppen kiélveztem volna a helyzetet, de szinte rögtön egy éles sikítás harsant az épület másik feléből. Mind ketten megdermedtünk a hangra. Nagyon is élő sikítás volt. Matild bele kapaszkodott a karomba, míg vissza kapcsoltam az áramot.

Futva tettük meg a vissza utat. Az étterembe vezető nyilvános folyóson egy kislány ült az egyik sarokba. Felhúzott lábakkal hintázott és közben a fülét fogta. Patakokban folyt a könnye. Matildra néztem és láttam rajta, hogy ő se érti a helyzetet.

- Szerbusz kicsi lány! Hát te? Hogy kerültél ide? –lépett végül a kis szőkeség mellé.

A kicsi felkapta a fejét. Kék szemi kikerekedtek, majd felpattant és Matildhoz futott.

- Annyira félek! A gyerekek itt hagytak!

Msr Afton letérdelt mellé és átkarolta. A kislány sírt és bele kapaszkodott a nyakába. Matild felemelte, majd a csípőjére ültette. A kislány haját simogatta és közben halkan suttogott neki. Ott abban a szituációban megláttam egy olyan énjét amiről eddig csak azt hittem, hogy színjáték. Azonban nem az volt. Mély aggódó anyai ösztönök voltak az arcán. Hát persze. Hiszen a kislánya is kékszemű és szőke volt míg élt. A kicsi biztosan az elhunyt Elizabethre emlékeztette. Matild intett a fejével én pedig kinyitottam neki az irodába vezető folyosó ajtaját.

- Na ne sírj nincs baj! Meséld el, hogy kerültél ide?

Leültette a kislányt az asztalra. Kicsit duzzogtam, hiszen oda én akartam őt ültetni, de ez láthatólag elnapolni való gondolat volt. A kis szőkeség hümmögött, majd miután Matild elé tartott egy zsebkendőt kifújta az orrát.

- A gyerekek az utcában elhívtak egy szülinapi bulira. Barby aki vigyázott rám azt mondta menjek velük, mert senkit nem ismerek itt. Apa nem rég jött ide velem. Jó volt játszani velük. Elmentem pisilni, de mikor vissza jöttem nem láttam senkit. Barby nem fog keresni! Csak David érdekli! Apa mérges lesz rám! Néni nagyon félek!

- Ssss kicsike. Nincs baj…- kiabálni akartam, hogy de igen is van, főleg lent délen, de nem figyelt rám.

Csendbe maradtam és közben ott álltam mögötte. Így guggolva sem könnyítette meg a helyzetemet. Azonban meglepve vettem észre egy más fajta gondolatot. Ahogy ott segített a kicsinek, hogy megnyugodjon feltűntek az apró mozdulatok. A mosoly, amivel a kicsi kezeit fogta, és amivel beszélt hozzá teljesen más volt, mint amit megszoktam. Gyengéd és figyelmes. Gondoskodó és oltalmazó. Nem a tökéletes álca mögé bújt ragadozót láttam abban a helyzetben. Nem a lecsapásra kész jaguárt. Nem. Egy kölykét féltő anyatigris jutott eszembe róla. A kislány nem is tudta mekkora szerencséje van, hogy hasonlít Matild lányára. Amúgy se bántotta volna, hiszen a kamerák most normál helyzetben voltak, tehát nem lehetett manipulálni őket. A kislánynak semmi esetre sem kellett a haláltól tartania. Nem mintha felfoghatta volna a történéseket. Kicsi volt még. Csak azt értette, hogy a gyerekek akik nem is ismerték ott felejtették. Ahogy kivettem a szavaiból a Barby nevű csaj a bébiszittere volt csak. Mázlista csaj biztosan kefél a David fickófal. A kicsi félt, hogy apukája majd jól leszidja. Matild biztosította, hogy majd beszél a férfival.

- Figyelj ma itt maradsz velünk. Sajnos nem tudunk haza vinni, de felfogom hívni apukádat. Jól értettem hoztál táskát magaddal igaz? Az hol van most?

- Nem tudom… A vicces bohóc melletti asztalnál ültem…

- Sam megnéznéd kérlek? Addig elviszem a fürdőbe, hogy megfürödjön!

Bólintottam. Alig öt percembe telt mire megtaláltam a Hello Kitty-s táskát. A szokásos cím és telefon szám bele volt írva a táska belsejébe. Mire vissza értem Matild nemhogy megfürdette a kicsit, de maga is átöltözött. Éppen megakart ágyazni a kanapén a kicsinek, de az csak kapaszkodott belé.

- Félek a sötétben!

- Ugyan kicsi. Itt vagyunk mi is és a kamerák is mennek. Nincs olyan sötét…

A kislány megrázta a fejét. Matild nem gondolkodott a helyzeten. Megint felkapta a kicsit és leült a kanapéra. Az oda készített takaróval betakarta a kislány, közben hagyta, hogy az bele kapaszkodjon. De szívesen feküdtem volna oda ahova a kicsi hajtotta a fejét végül. Azonban még se voltam annyira féltékeny mint gondoltam. Matild a kicsi fejét simogatta, közben dúdolt. Pontosan tudtam milyen megnyugtató ez. Az első közös éjszakánk után és azóta már számtalanszor megtapasztaltam az érzést. Letérdeltem a kanapé mellé és összefontam az ujjaim a térdén.

- Kérdezhetek asszonyom?

- Mond.

- Hülyeség ha szeretnék öntől egy kislányt?

Tessék ki mondtam. Matild meglepődött a kérdésem hallatán, de ahogy ott ült előttem a karjában egy kislánnyal, egyre jobban vágytam arra, hogy az én gyerekem babusgassa így. Az állam az ujjaimra fektetve néztem fel rá.

Mosoly játszott az ajkain. Kezét az enyémre tette és megsimította. Bele akartam csókolni a tenyerébe, de mielőtt magamhoz húzhattam volna, megveregette maga mellett a kanapét. Gondolkodás nélkül ültem fel mellé. Nekem dőlt, közben húzta magával a kicsit is.

- Nem hülyeség. Igazából már én is gondoltam rá… Tudom, hogy a közelembe nem kéne gyereket engedni és egyszer ez lesz a vesztem, de… Nem. Nem hülyeség amire vágysz… Én is szeretném…

A gyér fényben láttam, hogy elpirul. Átfogtam a vállát és feljebb húztam a takarót a kicsi lányon. Fejem Matild feje búbjára hajtottam. Nem mondtam semmit csak hagytam, hogy álomba merüljek.

 

Kora reggel volt amikor a telefon megcsörrent. Bár már régen ébren voltam, hiszen kinyitottam az éttermet meglepett a korai hívás. Matild telefonja rezgett a kanapé karfáján. Ismeretlen telefonszám volt, de sejtettem ki lehet az. Korábban többször próbálta felhívni a kislány apját sikertelenül. Matild még aludt a kislánnyal a karjában, így én vettem fel a mobilt.

- Halló?

- Üdvözlöm. Alton nyomozó vagyok a kapitányságról. Kivel beszélek?

- Sam Miller uram…

- Ismerős a neve. Mondja van magánál egy kislány? Mert ha igen közlöm, hogy az apja bármit megtenne érte és nagyon nagy bajban van ha…

- Ha elraboltam? Uram párszor már találkoztunk a pizzázóba.

- Csak egy pizzázó van ahova járkálok… A Fazbear pizzázóból telefonál?

- Onnan uram. Tegnap este csak zárás után vettük észre, hogy a kislány bent maradt a mosdókban. Egész este többször próbáltuk felhívni a kislány apukáját, de nem kaptunk választ. A kicsi még most is alszik. Érte tud jönni a szülő?

- Nem soká ott vagyunk.

A rendőr letette. Matild mellé raktam a telefont, majd megtámaszkodtam a két oldalánál. Leheletnyi csókot nyomtam az arcára mire össze rezzent és felnézett rám. Az a kábult tekintett elragadott magával.

- Hamarosan jönnek a kislányért. Jobb ha önt is ébren találják- súgtam.

Bólintott, majd felült. A kislánnyal a karjában nyújtózkodott, majd úgy állt fel, hogy a kicsi ne ébredjen fel. Leült a székbe én pedig a kanapéra. Hamarosan a pizzázóban megjelent a „kedvenc” rendőrpárom a kislány apjával. Érkezésüket egy éles vinnyogó hang kísérte, amit az iroda monitorjaira felugró letartóztási akta kísért.

- Szóval hatásos a kiszűrő rendszer?

- Igen. Ő lenne a kislány apja?

- Papa miért van ott?

A kislány Matild vállába fúrta a fejét, ahogy meglátta a fényképet. Félt rá volt írva az arcára. A három férfi belépett, mire én kihúztam magam. A strici felém biccentett, mire összefontam a karomat magam előtt.

- Miért nem értesítették a rendőrséget?

- A szabályzatunk szerint egy huszonnégy óráig vigyázhatunk, az elveszett gyermekre amennyiben nem érjük el a szüleit. A kislányt véletlen itt hagyták a kispajtásai. Gondolom nemrég költöztek ide.

Matild a monitorok felé biccentett. A rendőrök meglepődve tapasztalták az aktát. A férfi elfehéredve nézett a saját nyilvántartásba vételekor készült fotóra.

- Eddig nem is tudtam, hogy aktiválva lettek a programok.

- Egy héttel azután, hogy követelték, hogy programozzam át a robotokat be lettek üzemelve. Nem ez a lényeg. A kislánynak nem esett baja. Fürdött az este és egész éjjel aludt. Nem rég kelt fel így nem reggelizett még.

Matild a férfi felé akarta nyújtani a kicsit, de az hírtelen a nyakába kapaszkodott és a vállába fúrta a fejét. Mindenki meglepődött ezen. A férfi felvonta a szemöldökét és Matild felé lépett. Viselkedése ideges és feszült volt. Ugyan akkor felkapcsolt valamit bennem. Megfeszült izmokkal fordultam felé, miközben egy fél lépéssel közelebb léptem Matildhoz.

- Lizzy gyere ide apához!

A kislány motyogott valamit a nő vállába, mire ő közelebb húzta magához és hátra lépett.

- Bántotta? Mert ha igen akkor a rendőrök jelenlétében megtagadhatom a gyermek átadását.

- Ő az én lányom… Szóval köszönöm, hogy vigyázott rá, de vissza adná a kicsit? Ms...

-Mrs Afton.

A férfi felvonta a szemöldökét, majd a kislány felé nyúlt.

- Egy gyerekgyilkos felesége ne merészelje megfogni a lányomat!

Felemelte az öklét, de ekkor előre léptem. Kezem úgy tartottam, hogy megállítsam az ütést, de nem ért el hozzám a fickó. A fiatal rendőr szintén előre lépett és egy begyakorolt mozdulattal a szekrényeknek nyomta a fickót.

- Nyugodjon meg! Msr Afton éppen az ön gyerekére vigyázott egész este! Nem gondolja, hogy hálátlan így viselkednie?

A rendőr hátra csavarta a fasz karját, az meg szitkozódott. Ahogy vergődött észre vettem valamit. A pupillája tág volt és nem láttam a tekintetében értelmet. A még mindig a monitoron lévő nyilvántartásra néztem. Drogbirtoklás és korábban felmerült a gyerekrablás is,de azt végül a volt felesége visszavonta. Alapesetben leszartam volna, hogy mit tett a hapi, de éppen arra a nőre támadt akiért meg is halnék. Szóval jó nagy szarban volt. Indultam volna, hogy kiverjem belőle a szart, de egy apró rántást éreztem a pólómon. Matild megrázta a fejét. A kislány még mindig a nyakába fúrta a fejét, közben rettegve próbált jobban elhúzódni az időközben dühöngővé vált apjától. Msr Afton szeme váratlanul kikerekedett és megpróbálta vissza tolni a kicsit.

Kétségbe esve nézett fel rám. Eleinte nem fogtam mi a baj, de aztán megláttam. A kislány cipője beleakadt a szolgálati fegyvertokba. Az még nem is lett volna gond, de ahogy a pisztolytáska elmozdult láthatóvá vált a vadászkés nyele. Hátammal takartam el a rendőrök elől, közben úgy tettem mintha a kicsit akarnám átvenni. Megigazítottam a kicsi lábát, majd a pisztolytokot vissza csúsztattam a rendes helyére. Végül esetlenül, de átvettem a lányt. Továbbra is a hátam mögé tolva Matildot fordultam vissza. A férfi egy kicsit nyugodtabb lett, de a drog hatása, ami alatt volt még mindig tombolt benne. Az öreg rendőr látta mi lesz ennek a kimenetele. A kislány nem maradhatott az étteremben, de látszott, hogy az apjához se engedhetik haza. Felnyögtem, mikor közölték, hogy menjek be velük az őrse.

- Mindenképpen muszáj nekem is menni? Egy huszonnégy órával túl vagyok már a műszakomon és…

- A kislány jelenleg nem engedi el önt. Msr Afton jobb, ha nem megy a közelébe, mert az apa megint elmebajos állapotba kerül. Viszont nem bízhatjuk a férfira sem. Szóval igen velünk jön, míg a gyerek védelmisek nem jönnek ki!

Ha vitába szállok, vele még megütöm a bokámat. Lemondóan bólintottam, majd a kicsivel a karomba elindultam utánuk. Az ajtóból még vissza néztem az irodába. Matild aggódva figyelte az eseményeket, finoman biccentett, jelezve, hogy így a jobb.

A nap további részét a kapitányságon töltöttem nagy örömömre. Vagy egy tucatszor kihallgattak. Mindig arra voltak kíváncsiak, hogyan találtuk meg a kislányt és, hogy miért nem értesítettük a rendőrséget. Szerencsére erre vonatkozó szabályzatunk minket védett. Előbb a szülőt kell elérnünk, és ha tizenkét órán belül nem érjük, akkor jön a rendőrség. Ez persze baszta a csőrüket. Annyira felsőbbrendűnek gondolták magukat. A fene nagy pofájukkal még egy kávét se voltak hajlandóak adni. Az egész napos faggatózásuk során, mindössze egyszer kaptam egy pohár vizet. Persze a pizzázóhoz már egyikőjük se akart vissza vinni. Miután a gyámügyisek elvitték a kislányt engem elengedtek. Elgémberedett tagokkal mentem ki a kapitányság elé. Már jócskán besötéteded. Az eső is szemerkélt. Fasz ki van én meg a másik irányba lakom és gyalog legalább egy óra. Mérgesen hagytam el a parkolót. Egy autó dudált, de leszartam. Ne szóljanak be hamár nem visznek haza. Befordultam a járdára, közben tompán érzékeltem, hogy egy autó jön utánam. Megfordultam, hogy megnézzem melyik rendőr akar még mindig basztatni. A kezem felemeltem, hogy beintsek, de a mozdulat megfagyott fél úton. A saját éj lila és fekete keverékű járművem dorombolt mögöttem.

- Haza vihetem uram?

Matild a vezető ülésben ült és rám vigyorgott a lehúzott ablakon át. Gépies mozdulattal kerültem meg a kocsim, majd beültem mellé. Az addig éppen csak guruló járgány motorja felbőgött, majd elég gyors tempóban elhagyta az utcát.

- Msr Afton, hogy került ide? Nem mintha panaszkodnék…

- Mivel nem jelentkezték, hogy mizu van veled gondoltam megnézem itt vagy e még. A kulcsaidat a szekrényedben hagytad, így ha elengedtek volna akkor se tudtál volna benni a saját házadba.

- Ön az én őrangyalom…

A kulcsaimat tényleg a táskámban hagytam, amit nem volt időm magamhoz venni. Mondani akartam valamit, de a gyomrom korgása közbe szólt. Matild nem mondott semmit, csak bekanyarodott a legközelebbi gyorsétterem elé. Nagy adag kaját rendelt a drive kiszolgálóban, majd a kezembe nyomta a szatyrot.

- A nugetsből nekem is hagyj!

Engedelmesen mosolyogtam, majd bele haraptam az egyik szendvicsbe. Mikor megtaláltam a csirkés falatkákat támadt egy ötletem. Bele mártottam a szószos kistálkába, majd Matild elé tartottam. Félszemmel figyelt engem, miközben bekapta a falatot. Ajkai finoman érintették az ujjam hegyét, mire megborzongtam. A következő percekben egy-egy falatonként ettünk. Egyet ő egyet én. Volt valami meghittség a kocsiban. Az utolsó nugutset abban a pillanatban adtam oda neki, amikor befordult a garázsom felhajtójára. Matild szándékosan nagyobbra nyitotta a száját, így ujjaimat bekapta. Borzongás futott végig rajtam, ahogyan nyelve körbe táncolta a bőröm. Végig nyalta a két ujjam, majd mosolyogva hátra húzta a fejét. Mielőtt vissza húztam volna magamhoz kiszállt a kocsiból. Mivel a kulcsaim még nála voltak, így elindult a lépcsőn felfelé. Mire utol értem volna, már a lakásom előterében volt és éppen lerúgta a cipőit. Csak mikor levette kabátját akkor vettem észre, hogy mindössze melltartó volt rajta végig, amíg a kocsiban voltunk. Ringó csípőjét követve indultam utána az emeletre. Valahol leraktam a maradék kaját.

Éppen felért a lépcsőn elkaptam a derekát és magam felé fordítottam. Kiéhezve csaptam le az ajkaira, mire nevetett. A falhoz nyomva csókoltam. Eleinte bele kapaszkodott a karomba, majd váratlanul körmei bele martam a bicepszembe. Felnyögtem, ahogy lerántott a saját magasságába. Felfogni se volt időm mit csinál és már ki is gáncsolt. A folyosó padlójára térdeltem, mire bele markolt a hajamba és felrántotta a fejem. Felnyögtem a mozdulatra, de a derekát továbbra sem engedtem el. Mosolyt láttam az arcán, ahogy lehajolt. Tekintetem vonzotta a lila- fekete melltartó völgye, amit persze rögtön kiszúrt.

- Hm… Tegnap valami kimaradt…Mond csak mennyire masszív a szobád íróasztala?

Válaszolni akartam, de ekkor a mellkasomra nyomta a talpát és hátra taszított. Fejem koppant a padlón, mire megszédültem, de ennek ellenére élvezettel felnyögtem, mikor a hasamra ült és ujjaival átfogta a nyakam. A szívem örülten dobogott a mellkasomba, ahogy fokozta a vágyam az egyre kevesebb levegőm. Belemarkoltam a fenekébe, mire élvezettől nyögött egyet. Egyik keze váratlanul elengedett, de a másikkal bele mart az álkapcsomba. Oh igen ez volt az a mozdulat amibe elsőre is elvesztem. Felfeszítette a fejem annyira, hogy az már fájt, közben bele harapott a nyakam bőrébe.

- Basszus…

Elvesztem az erőteljes szívásba amit a nyakam hajlatába csinált. Másik keze közben már a nadrágom gombjánál járt. Valami éleset éreztem, majd a farmerom szakadását hallottam. Ágaskodó farkam jégideg fémhez ért, mire felpattant a szemem. Honnan vette elő a vadászkést és én hogy nem vettem észre? A penge teljes hosszában nekem nyomódott. Az éles fele a belső combon felületét karcolta. Matild nem akart ott megvágni, csak játszott. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy azon a részen megvágna. Msr Afton ajkai elindultak lefelé, közben a kés markolatával simogatta a férfiasságom.

- Ha rá élvezel, a késemre megismerkedsz vele jobban!

Tudtam, hogy komolyan mondja. Azonban nehéz volt nem arra gondolni, hogy bármelyik pillanatban eldurranok, hiszen a fogai és a kezei is kényeztettek. Pólón keresztül is éreztem erős harapásait. Váratlanul újra a hasamra ült, majd egy gyors mozdulattal elvágta a felsőmet. Vékony vágás keletkezett a kés hegye mentén, mire ívbe feszült a hátam. Matild végig simított a hasamon követve a seb nyomát. Tudtam, hogy ha kicsit erősebben nyomta volna oda a kést már régen kibelezett volna. Csak felszíni karc keletkezett a bőrömön. Égetett, de nem foglalkoztam vele. Már csak azért sem, mert a következő pillanatban felemelte a csípőjét és rám helyezkedett. Mint mindig most is élvezettel töltött el ahogy bele hatoltam. Szorított és örült tempót diktált, közben a kezei megint belemartak a hajamba és hátra húzta a fejem. A kés hegye súrolta a vállam, de abban a pillanatba csak arra figyeltem, hagy minél szorosabban magamhoz húzzam. Szinte teljesen összeolvadtunk, miközben hozzám simult. Vadul harapva csókolt meg, közben a melleit a mellkasomhoz nyomta. Az élvezet hullámban tört rám, mire válasznak megfeszült a teste és hátra vetette a fejét.

- Sam!

A nevem sikította, közben ő is elélvezett.

Matild

Hány év börtönt kaphat az ember ha a munkahelyén kibelez egy rendőrt egy vadászkéssel? Ez a gondolat már legalább harminckét alkalommal fordult meg csak aznap a fejemben. A rendőrök végül csak a pizzázóban alakították ki a szállásukat. A kisfiú eltűnése volt a puskaporos hordó gyújtózsinege. Igaz előnyünk is volt belőle, de nagyobb ideget okoztak, mint gondoltam. Bár az új irodai székek kényelmesebbek, a kanapé sokkal nagyobb lett mint korábban, de ez mellékes jó volt a rossz mellett. A két rendőr felváltva vállalt műszakot. Két napig az egyik, két napig a másik volt szolgálatban. Az nem kerülte el a figyelmem, hogy Frank (sajnos megjegyeztem a fiatalabb zsaru nevét végre) több időt tölt a pizzázóban mint társa. Szándékosan maradt a váltása után is. Most is éppen azt taglalta, hogy mennyire nem biztonságos, hogy ennyiszer elmegy az áram.

Éjjel kettő volt. A kisöreg ott aludt mellettem a székében. Az öreg zsaru a kanapén mellé kapott fotelban terpeszkedett és ott szunyókált, miközben fiatalabb társa teljesen elfoglalta a kanapét. Meg se fordult a fejében, hogy az idős kollegámnak átadja. Mondjuk annak nagyon megfelelt a kényelmes, vastagpárnázott irodai szék is. Mint mondjak tényleg kényelmesek voltak, főleg ha egy bizonyos dolgot művelt rajta az ember. Volt lehetőségem egyik este kipróbálni.

Gyors megráztam a fejem, majd a kamerákra néztem. Frank túlságosan is beakart fűzni ahhoz, hogy menjek el vele randizni. Nem lankadhatott a figyelmem a néhány nappal korábbi eseményekkel. Ahhoz túlságosan is izgatott voltam, hogy akkor ott hibázzak. Habár akkor minden kapóra jött.

Aznap az öreg volt szolgálatban. Egy részeg fazon többször megpróbált betörni a zárt étterembe, így ő kiment elkergetni. Addig míg ő kint tevékenykedett, Sam szabályosan magára rántott és pillanatok alatt a magáévá tett a székben.  Az éjszaka fénypontja mégsem ez volt.

Az öreg nem sokkal azután, hogy elzavarta a hajléktalant, elaludt. Nem bírta a szolgálatot, így amikor a kiskutyám a kezembe nyomott egy rozsdás kulcsot kérdőn néztem rá.

- Vannak igények amik kielégítésében csak segíteni tudok –súgta a fülembe.

A legközelebbi áram kimaradáskor elindultam, hogy megkeressem a kulcshoz tartozó szobát. Egy összekötözött kisfiú fogadott ott. Pontosan tudtam kinek a fia. A lila köd szinte azonnal kigyulladt a szememben mikor megláttam. Korábban az ő apja volt az aki bezáratta William saját éttermét. A megvadult és kapzsi robotok ott nem játszottak, de a fiú apjának lobbizása sokat nyomott a latba. Túl sok munkám volt azokban a programokban, hogy csak úgy bezárják őket. Sam gondoskodott róla, hogy a kisfiú ne tudjon kiabálni. Vigyorogtam, mikor megláttam a pillanat ragasztóval össze ragasztott száját.

Bezártam a kisszoba ajtaját, majd elvágtam a köteleit. A kisfiú nem akart menekülni, legalábbis nem azonnal. Teljes erejéből hason ütött, ami meglepett. Bár nem tudott kiabálni megpróbált elfutni az ajtóig. Alapból felfokozott hangulatban voltam a jó sex miatt, de akkora már mérges is voltam miatta. Megragadtam a derekát, majd a földre taszítottam. A kis mocsok rúgott, karmolt és ütött. Az egyenruha téli felsője megakadályozta ugyan, hogy látványosan megkarmolja, de a hasba rúgásai fájtak. A kisdulakodásunk nem tartott tízpercnél tovább, de az idő alatt egy pillanatra sem adta fel. Különös módon élveztem a harciasságát, de végül meguntam. Nem sikított, így nem nyújtott annyi élvezetett, de még is örömmel tekertem ki a nyakát. Csontjai törése elégtétel volt a kárba veszett sok munkám miatt. Nagyobb izgalommal töltött el, hogy életemben először úgy gyilkoltam, hogy egy rendőr is volt az épületben.

Tudtam akkor is, mikor kiléptem a szobából és felkapcsoltam az áramot, és akkor is a fejemben volt mikor megjelent Frank. Neki rögtön feltűnt, hogy vidámabb vagyok. Azt próbálta kideríteni mi okozott nekem ekkora örömöt. Szerencsére volt aki a tökéletes időzítésével csak adta alám a jókedv alibijét. Téli szünetvolt így Michel haza jött meglátogatni. Sammel gyorsan összehaverkodtak, ám a kis zsaru neki sem tetszett. Frank aznap vette a fejébe, hogy marad még egy kicsit. Hivatalosan azzal a szándékkal tette, hogy segítsen a kolegájának.

Azonban mikor kiment valami kajáért és feltűnően sok kaját rakott elém, valamint a nekem szánt virágból rögtön tudtam mit tervez. Azt akarta bizzak benne. Beakarta bizonyítani, hogy nem olyan férfi akiben nem bízhattok meg.

Untam a nyálas szövegelését, végül éjféltájt szóvá is tettem.

- Kérem! Nem tudok a munkámra figyelni ha folyamatosan üres témákkal tereli el a figyelmem. Különben is nem várja otthon valaki? Már nagyon sok idővel ráhúzott a túlórában.

- Sajnos az ágyam hideg és nem vár senki otthon. Szeretném megvárni a műszakja végét, hogy haza kísérhessem…

- Ez most olyan mintha haza akarna vinni, hogy aztán megfektessen! Ezt mégis hogyan gondolja? Nem szégyelli magát Frank?

-Nem volt szándékomban… Nem akartam megbántani…

-Pedig sikerült… Most inkább menjen haza. Nem mondok semmit a felettesének…. Csalódtam magában.

Szomorúnak tettem magam és talált is a szavam. Frank csalódottan szedte össze a cuccait. Akkor is a megbántott nőt játszottam, mikor kikísértem az ajtón. Nem mondtam semmit neki, mikor neki állt magyarázkodni, csak elfordultam és becsuktam mögötte az ajtót.

Vidáman elszaladtam a mosdók irányába. Az öltözőben bekentem a zúzódásaimat, amit a kisfiú okozott, majd indultam vissza az irodába. Ahogy megfordultam meglepődve álltam meg. A Puppet figura ott állt a küszöbön. Ne olyan volt mintha valaki oda rakta volna. Szabályosan állt és rám nézett. Szeme világított a félhomályba. Sokkolva álltam és a kezemben lévő kávé kiesett. A következő pillanatban a bábú halk berregő hangot adott ki. Ahhoz hasonlított, mint a filmekben mikor a vezér szörny hívja a kissebeket a prédára. A követkő pillanatban fémes lépések hallattszodtak. Lefagytam. Jól ismertem a lépteket, bár korábban csak akkor jött elő mikor egyedül voltam. Puppet vár, míg a hang közelebb ért a folyosó végéhez, majd eltűnt.

- Mrs Afton… Mi volt ez?

- Befelé!

Betaszítottam a felébredt öreget az irodába, majd bevágtam az ajtót. A következő pillanatban Foxy állt tőlem pár lépésnyire. Szeme csak egy apró piros pötty volt. Korábban már megfigyeltem, hogy ekkor nem ismer fel. Az egyik kamera felém fordult, miközben éreztem, hogy az ajtót próbálják kinyitni belülről. Nem engedhettem őket ki. Puppet egyértelműen megvárta míg kijövök. Nem volt kétségem afelől, hogy csak engem akar. Ha ezt akarta, akkor kivételesen leszek jó kislány és hagyom neki. Nem volt semmi amivel védekezhettem volna egy mechanikus szörny ellen. Hiába a szolgálati fegyver ha hasztalan. A lövedék csak gellert kapna a fém alkatrészeken. A késsel nem megyek semmire. Egyetlen esélyem ha a szerkezet vak lenne, de a szemében a kamerák pontosan mutatták merre talál.

Szinte utólsó pillanatban jutott eszembe az erős zseblámpa ami az övemen volt. A Fenix rúdlámpát nyílegyenesen a robot fejére irányítottam, miközben bekapcsoltam. Foxy éppen gépiesen üvöltött, de hírtelen megállt. Láttam a szemén, hogy a piros fény kialszik benne. Az éjjel látó kamera kiégett, így nem tudta merre vagyok. Hálát adtam a régi rendszerélt. A robot vakon igyekezett visszafelé azon az úton amit bejárt. Csak a memória kártyájára támaszkodhatott, mert már nem látott semmit.

Reszketve rogytam le a földre, közben elengedtem a kilincset. Az öreg rohanvást feltépte az ajtót, nyomában a zsaruval.

- Mi a pokol volt ez?! Az a gépezet hogyan tudott mozogni?

- A régi biztonsági rendszer…- nyögtem remegő hangon.

Az öregúr úgy húzott magához mintha egy oltalmazásra szoruló kislány lennék. Most elfogadtam, mert még mindig sokk hatása alatt álltam, bár jobban örültem volna ha nem ő van ott. Fel akartam hívni Samet, de még nem lehetett.

- Ez hogy lehetséges?!-üvöltötte a rendőr zavartan.

- Az a szerkezet egy első generációs animatronik. Ezért lett kikapcsolva a figyelő rendszer. Az áram kimaradások miatt időnként újra működésbe lépnek. Igen a kóbor áram oda is eljut néha. Mivel mi nem vagyunk belekalkulálva a programjukba behatolóként kezel minket.

- Azt hitte a rendszer, hogy betörők vagyunk? Ez sokszor előfordul?

Az öreg kifújta az ideges sóhajt, majd folytatta.

- Zárás után néha előfordult már.

- Így baromira veszélyes dolgozni! Nem szóltak a tulajnak?

- Nem mert a biztonsági szobában nem támadnak ránk a robotok. A főnök meg nem zúzatja be a robotokat, több okból kiindulva.

A két férfi még beszélgetett. A rendőr gyorsan átértékelte, hogy nem itt kéne a biztonsági bázisukat felépíteni. Bármennyire is szarul voltam a gép felbukkanása segített.

Néhány nap múlva a két rendőr kivonult a pizzázóból. Az öreg nem akart kockáztatni, hogy betörőként kezelje őket ez ősrégi védelmi rendszer, Nagy nehezen sikerül megnyugtatni, hogy a nyitvatartási időn belül nem fordul ilyen elő soha. A rendőrség kivonult és látszólag minden ment újra a régi kerékvágésba. Frank persze fel-fel bukkant. Szívem szerint pofán basztam volna egy baltával, de nem tettem. Elkerültem és ha tehettem nem foglalkoztam vele. Sam aggódott ahogy az öreg is. A történtek után én se szívesen maradtam egyedül. Pontosítok. Ha nem zártam el Puppetet akkor nem maradtam egyedül. A kis rohadék rám vadászott. Ha záráskor nem került vitrinbe, rögtön a kapu zárás után nyoma veszett. Hallottam a hangját, de nem találtam sehol.

Idegesített, mert csak akkor mozgott ha egyedül maradtam. Egy éjjel a hatsenen hallottam amint Foxy megint megindul. Az irodába tartottam vissza, mikor a már gyorsan mozgó robot hangját meghallottam. Nem jutott el hozzám, mert egy nagy csattanással valami megállította. Mikor Sam megnézte másnap hol van a robot meglepve tapasztala, hogy az egykori Golden Fredyvel van. A medve látszólag úgy állt a róka felett, mintha nagy erővel lenyomná a földre, miközben amaz, próbálta eltolni magától. Bevallom féltem. Nem akartam, hogy egy robot vadásszon rám. Azaz kettő. Mert bár a marionett volt a fő irányító apró termete és szinte semmilyen váza nem tette neki lehetővé, hogy elkapjon, így nem tudom hogyan de rá vette a másikat, hogy helyette cserkésszen be.

Az is zavart, hogy a Golden Fredy felbukkant. Legjobb tudomásom szerint neki elzárva kellett volna lennie a pincében. Mondjuk egyelőre ő nem mutatkozott olyan gyakran, és akkor is mintha velem lett volna. Mindene esetre, ha Puppet nem volt elzárva este mindenhova magammal vittem a hatalmas lámpát. Soha nem tudhattam mikor csap le a róka megint. Foxy kamerái újra működtek és nem értettem hogyan. Egyik nappal direkt kivettem a kamerákat , hogy ellenőrizzem nem működik, de még aznap este szembe találtam vele magam folyósón. A róka látott, míg meg nem vakítottam a Fenixxel.

Azonban lassan megtanultam kizárni ezeket a dolgokat. A zárási rutinjaimba beépítettem a manioret nyakon csípését, mielőtt az utolsó gyerek elment volna. Külső szemmel vicces lehetett, de ha a kis vakarék nem indult el nyugodt voltam. Ennek köszönhetően lassan újra a figyelmem a gyerekre irányíthattam. Mire a téli szünet végére értem már megvolt a következő áldozatom.

Egy cuki, loknis kislányt választottam. Könnyű célpont lett. Sokkal több időt töltött az étteremben mint egy átlag gyerek. A szülei katonák voltak így nem sokat voltak otthon. A lányt a nagybátyjára bízták aki reggel beadta az étterembe, majd elment dolgozni. Néha majdnem elfelejtett érte jönni. A gondoskodása kifújt annyiban, hogy vett neki egy kölyök spániel kutyust. A kislánynak nem voltak barátai. Mindig a játékgépekkel játszott vagy a kutyusa társaságában ült az egyik asztalnál. Sam barátkozott össze vele. Életemben először aggódtam az áldozatom kiléte miatt. Nem beszéltem erről a férfival. Úgy döntöttem próbára teszem azzal ha a kislányt elkapom, így vártam a kínálkozó lehetőséget. Újév első hétvégéje azonban remek lehetőséget adott nekem.

Kis loknis magától jött oda hozzám. Keservesen sírt, mert a kutyusa elveszett. Körbe jártam vele az éttermet. Ügyeltem rá, hogy jól lássák amint a körbejárás után vissza viszem az étterem részéhez. Szegényke keservesen sírt. Tökéletes alkalom volt, hogy eltüntessem a színről. Várni akartam a jó elcsalogatással, de ekkor a kicsi lány meglátta a kutyusát a személyzeti ajtón bemenni. A fal mellett szaladt oda, mire én követtem. Gyors rá néztem a kamerákra. Sötéten forogtak. Kicsit aggódtam, hogy mégse az lesz a legjobb alkalom, hiszen láthatták ahogyan utána megyek. A nyúlnak kellett volna elvinnie. Szaladtam a kicsi után. Lépteimen csak akkor lassítottam, mikor rá jöttem, hogy már a régi étterem folyosóján megyünk. Loknis csak egy-egy pillanatra látta a kutyusát. A máskor szófogadó jószág most csak vakkantott, de nem rohant a gazdijához. Csak akkor kezdtem el gyanakodni, mikor az egyik sarkon befordulva utolértem a kicsit. A kutya nyüszített, s próbálta levenni magáról a nyakörvét és a pórázt. Az egyik vezetékhez volt kikötve jó szorosan. Alatta egy kifeszített takaró hevert amin egy régi Chika játék feküdt. Valamiért hátrébb léptem. Amint a kislány letérdelt a kutyusa mellé a figura kitárta a száját. Régen ezek a játékok vizet spriceltek a gyerekre, de most hangos sziszegéssel valami gáz tört elő belőle. Amint a kislány és a kutyája beszívta a gázt elterültek a pokrócon. Eltakartam az arcom és hátráltam. Egy izmos mellkasnak mentem neki, mire a következő pillanatban az arcom előtt egy vizes kendő jelent meg.

- Óvatosan asszonyom. A végén még önt is kiüti az altató gáz.

Két erős kar fogott át, miközben a hozzájuk tartozó férfi a vállamra tette a fejét. Sam az én felsőmet használta arra, hogy kiszűrje a gázt. Mikor a szellőző rendszer elszívta a folyosóról a vegyi anyagot, felemelte a fejét, és belecsókolt a nyakamba.

- Gondoltam, most lehetne ő a következő áldozat. Olyan kis ártatlan bárányka.

Kihúztam magam, majd elkezdtem kacagni. Túl jó tanítványra leltem Sam személyében. Még engem is megtévesztett, hogy össze barátkozott a kicsivel. Csak a bizalmába férkőzött, majd a kellő időben lecsapott a leggyengébb pontjára. Még én is bedőltem neki pedig én tanítottam.

- Esetleg ma szeretnél ott lenni? Vagy akkor nehezebben tudnád játszani tovább a szereped?

Sam szeme felcsillant a gondolatra. Megcsókoltam, majd intettem a mellettünk lévő szoba irányába. egykoron stúdió volt, ahol a robotok zenéit vették fel. Tökéletesen hangszigetelt volt. A férfi takaróstól vitte be a kislányt, majd gyors kötözővel össze kötötte a lábát és kezeit. A kutya mancsait össze kötötte a pórázzal, miközben a fején is átvezette az anyagot. Zárásra teljesen megbolygattam a méhkast. Én magam hívtam a rendőröket, hogy a kislány eltűnt. Elejét vettem a későbbi hívatlan látogatóknak. Felvették a teljes vallomásom miszerint hiába mentem a kislány után az elszaladt valamerre. Mire körbe járták a környéket és kikérdezték a hihető tanukat, megérkezett a nagybátyja is a lánynak. Idegesen számolt be a kislány sérült lelkéről, amit Sam erősített meg. Mindent átkutattak a kislány után. Mindent ahova volt hivatalos belépésünk. A legtöbb rész úgy volt lezárva hogy nem tudták, hol van a régi részbe az átjáró. Senki fejében meg nem fordult, hogy a régi épületrészekbe bárki mehetne. Sam még korábban megbabrálta a felvételeket. A kislány látszólak a kutyusa után rohant ki az utcára kifelé a városból. Csak néhány nappal később tudtam meg, hogy a ruhácskáját és a kutyája nyakörvét egy másik városnál megtalálták. Sam mindenre gondolt.

Mikor végre bezártunk jócskán elmúlt tíz óra. Addigra a kislány is felébredt már. Rettegve próbált szabadulni, miközben a kutyusát maga mellé húzta. Kis kezein vér futott végi ahogy a gyors kötőző belevágott.

- Majdnem jó, de ennyire ne húzd meg legközelebb. Felesleges idő előtt sebeket kaptia.

Sam bocsánatot kért, de láttam, hogy figyel. A kislány rá nézett, mire elvigyorodott. A kicsi ekkor értette meg, hogy elárulták. A rettegés a szemében felbecsülhetetlen volt. A köd leereszkedett a szememre. Már nem figyeltem a mögöttem álló férfira. A kiskutya után nyúltam, majd kivettem a kislány öleléséből. A kutya nyüszített. Szabadulni akart a fejére kötött póráztól, és ha tehette volna, biztosan megharap. A kislány rémülten nézte mit csinálok a jószággal. Magam sem tudtam mit kezdek a kutyával, hiszen nem volt szokásom állatokat kínozni. Így csak bántottam, figyelve mi okoz nagyobb fájdalmat a loknisnak. Nem öltem meg a kutyát rögtön, csak szépen leskalpoltam. A kislány sikított és sírt, ahogy a jószág vérzett és fájdalmasan nyüszített. Sam kezébe nyomtam a kést amivel a kutyát kínoztam. A régi pengém volt az amit még William előtt vettem magamnak. A férfi áhítattal vette el a kést. Én kirántottam a fiamtól kapott pengét és a kislány mellé léptem.

- Hosszú játékot vagy gyors véget szeretnél látni?

Finoman elhúztam a lány haját középen a feje búbjánál. Néhány szál haját elvágtam, de ügyeltem, hogy legyen komolyabb baja.

- Hosszú játékot.

Rákacsintottam, majd megvágtam a kicsi vállát. Semmi esetre sem fő eret, mert az sok kosszal járt. A kislány zokogott. Kutyája a sajdalmai ellenére megpróbált neki segíteni, de Sam lenyomta a nyakát és a padlón tartotta. A férfi annyira arra figyelt, hogy én mit teszek a kicsivel, hogy nem vette észre, hogy megfolytja a kutyust. Loknis persze észrevette. Sikolya vággyal töltött el.

- Jó éjt kicsim. súgtam neki, majd egy gyors mozdulattal elvágtam a torkát.

Sam levegőt se mert venni, míg a kicsi elvérzett. Mikor felálltam a korábbi takaróba töröltem a késem. A férfi csak ekkor vette észre, hogy egy csepp vér sem volt a ruhámon. Gyakorlott voltam már az tény. Persze ő össze kente a felsőjét a kutya vérével. Ciccegve mellé léptem, majd megmutattam a hibáját.

- Erre figyelj jobban. Legközelebb a döntő vágás a tied, ha megígéred, hogy nem vérzed össze magad.

- Igen is asszonyom.

Intettem neki mire követett. A takaróba csomagolt kislányt és a kutyát is magával hozta. Ők is bele kerültek egy animatronikba. Sam feltakarított utánam, majd a kérésemre lecserélte a felsőjét is. Aznap este hagytam, hogy ő válassza meg mit szeretne tenni sex közben. Büszke voltam a tanítványomra, így megkapta a kellő jutalmat.

 

Sam

 

Felvettem a kabátom, majd kimentem az épület elé. Csípős, fagyos éveleje volt. Kezemben a tablettel elindultam a parkolóba. Matild csendesen beszélt a hetsetbe ami a fülemben volt. Mosolyogtam és elrejtettem a fülest a hajam mögé. Erőteljesen megkopogtattam az egyetlen, a parkolóba nem illő autó ablakát. Meg se lepődtem, hogy Frank ül a volán mögött.

- Segíthetek biztos úr?

- Csak Mrs Aftonra várok. Szeretnék tőle bocsánatott kérni a múltkori miatt.

Felvontam a szemöldököm, de hagytam hadd szálljon ki Miről is maradtam le? A pasi vacogott a hosszú szövetkabátjába. Semmi izom, semmi erősebb jellem. Aktakukac volt aki szerette fontosnak érezni magát.

- Bemehetnék? Idekint hideg van nagyon.

- Nem - vágtam rá, ahogy a túloldalom Matild is ezt tette.- Sajnálom nem. Már bezártunk. És személy szerint nem kedvelem önt…

Frank mérgesen méregetett. Karba fonta a kezét, majd a kaszninak dőlt.

- Nos még egy dolog amiben egyet értünk. Én se kedvellek. Nem tetszik ahogyan kocsonyán lóg a szemed, miközben Msr Aftont bámulod. Azt hiszed egy izom agy kárpótolhatja a veszteségeiért? Neki olyan pasi kell aki megérti…

- Sam!

Hallottam Matild hangját. Vissza fogtam magam, de halkan csak ennyit mondtam.

- Szerintem te pont nem tudod mi kell neki. Nem ismered olyan jól mint én.

- Sam!

Matild hangja sürgető volt,így elfordultam a pasitól és visszafelé indultam.

- Biztosan jobban tudom mint te, hogy min ment keresztül! Régebb óta figyelem mint te magad! Már az első gyermeke elvesztésénél ott voltam…

- Én meg az egyetem egy osztályba jártam vele!

Vissza fordultam a strici felé. Ha tovább méregeti a farkát velem csúnyán lenyom a torkán az enyémet. Akkor méregethet a kis pöcs. Kezem ökölbe szorult és készen voltam, hogy megüssem.

- Gyere üss meg és beviszlek mert hivatalos személy bántottál…

- Sam… gyere… be!

- Pillanat Mrs Afton. Csak van itt egy káros rovar akit ki kell tessékelnem a parkolóból…

-Sam!

- Szóval szerinted valami rovar vagyok? Várj csak te kis senkihá…

Csattant az öklöm az arcán. Ért a pofon és reméltem eltöröm néhány fogát. A strici megtántorodott, majd vissza akart ütni. Gyorsabb voltam. Kicsavartam a kezét és a motorháznak nyomtam. Elégedetten vigyorogtam a tarkójára, de ekkor éles sikoly harsant fel. Kétszeresen csengett a fülem, ugyan is nem csak a hetseten hallottam a sikolyt. Elengedtem a vakarékot és a tabletért nyúltam. Sötétek voltak a kamerák. A francba, hogy nem vettem észre, hogy elment az áram.

- Mrs Afton mi történt?

Semmi válasz.

- Mrs Afton? Asszonyom mi történt?!

- Puppet! Sam itt van!

Már nem érdekelt a szarházi. Rohantam a bejárati ajtó felé. Csúnyán vissza pattantam az üvegajtóról. A ballonos fiú robotja beállt a két ajtó közé, így nem tudtam benyomni azokat. A robot feje felém fordult, de csak addig, míg a másik ajtóban meg nem jelent Matild. Akkor a robot felé fordult. A nő a jobb kezével a vérző balt fogta és hátra nézett, de megtorpant mikor rá jött, hogy nem tud kijutni. Zihált, karja törötten lógott az oldalán és csúnyán vérzett. Tekintete pánik félelemmel volt tele. A folyósón a Foxy robot árnya magasodott. Ám valami más volt. Nem a régi animatronik volt az. Nem a színpadról ismert robot sétált felé lassan.

- MRS AFTON!

Kétségbe esve vertem a bejárati ajtóra. Matild rám nézett, majd újra a robotra. Meg se próbálta áttolni a ballonost. Futva indult el a mosdók felé. A robot gyors léptekkel követte. A marionett figura fejét körbeforgatva lógott le a gerendáról. Szabályosan el tudtam képzelni, hogy röhög.

- Bazd meg te kis rohadék!

Gyorsan végig futattam a tervrajzokon, majd megakadt a tekintetem egy szellőző részen.

- A mosdókból van egy szellőző ami a parkolóba vezet. Fent van az emeleten, de ha eljut odáig és ki tudd jönni eltudom kapni!

- Szerintem menni fog. Basszus ez a rohadék elkapott, de keményen. Szerintem a főnök ki fog akadni…- Éles csattanást hallottam, majd Matild folytatta.- Bazd meg Foxy! Hogy a rohadás egyen meg te szemét!

- Mi történt? – a szellőző felé rohantam.

Csak tompán vettem észre, hogy a rendőr ott lohol mellettem. Most kúrvára leszartam. Az áram időközben vissza jött, így pont láttam, amint Matild felmászik a szellőzőbe. A róka utána kapott a kapójával. A homyélos szellőzői kamerában láttam hogy a kampó súrolja a nő lábát. Igaz a cipőfűzőbe beakadt a fém és elszakította, de mást nem ért el. Megtaláltam a szellőzőt. Magasan volt, de szerencsére az alatta levő légkeverő nem működött már egy ideje. Abba kapaszkodtam és húztam fel magam, miközben próbáltam kicsavarni a kulcsommal a csavarokat. Hármat sikerült is, mikor megláttam Matiltod. Patakokban folyt az izzadság rajta, erősen vérzett a keze, de élt legalább.

- Jól vagy?- kérdeztem.

- Nem… Végre letegeztél… Sam menj arrább azt az egyet ki tudom rugni!

A rácson keresztül magamhoz húztam, s megkönnyebbülve megcsókoltam. Haloványan mosolygott ahogy megfordult a szűk helyen. Leugrottam a földre és felnéztem. Frank ott állt mellettem és nézte ahogyan Matild kirugja a rácsot. A csavar szabályosan eltört. Szilánkja megvágta az arcomat, de nem érdekelt. Csak egy pillanatra fordultam el. Matild időközben megpróbált kihátrálni. Már nyúltam volna fel, hogy elkapom, de ekkor a szellőző lapát mögül egy cup cake figura ugrott ki és akaszkodott bele a lábába. Matild felsikított fájdalmában, ahogy az acél szerkezet a húsába mart. Fálkézzel igyekezett megtartani magát és közben lelökni magáról a kis figurát, ám ekkor egy nagy sárga kéz nyúlt ki a régi lapátok közül. Akkor ismertem fel a kis süteményt, amikor a kézre ugrott. A Chika robot CupCakeje volt.

A kis robot elengedte Matildott, így ő vissza hózhatta magát a szellőzőbe. Nem tudott leereszkedni, mert akkor a robot megint támad. Hallottam az összeszorított fogai között vett levgőt, majd azt is ahogyan fém csikordul fémen.

- Puppet? Ne… Ne!

A sikítást követően eltűnt a lába a szellőző szájából. Test súrlódott a fémen, majd a következő pillanatban az egyik szellőző kamerán megjelent Matild és a marionett bábú. A kis rohadt figura körbetáncolta, majd felsikított, mikor a nő elkapta a nyakánál és keményen a szellőző féméhez csapta. Az én párom! Még szorult helyzetben is harcol!

- Te kis vakarcs!...Még megkeserülöd, hogy… ÁÁÁÁÁÁÁHHHHH!

- Matild!

 

Matild

 

Az öltözőben voltam éppen, mikor meghallottam a Puppet hangját. Annyira elvoltam foglalva azzal, hogy Sammel akarok beszélgetni, hogy nem zártam el a vakarcsot. Hiába hívtam a férfit, az éppen átment őrzővédő kopóba. Foxy akkor kapott telibe, mikor felrúgtam volna a marionett bábút. Bal vállamba akasztotta a kampóját és csak akkor fogtam fel, hogy a színpadi robot áll mellettem, mikor a falnak vágott. Karom ripityára tört, mikor kirántotta a kampóját. A sikolyomra figyelt fel végre Sam is.

A róka szemébe világítottam, majd rohantam az ajtó felé. BallonBoy ott állt elállva az utam. Sam szinte tombolt, ahogy próbált bejutni. Foxy közben utol ért. A mosdók felé futottam, közben figyelt arra mit próbál mondani a párom. Csak egy kis előny kellett, hogy feltudjak kapaszkodni a csövekbe. Éreztem ahogy Foxy felnyúl értem, de csak a bakancsom kapta el. Egy pillanatra meg kellett állnom, hogy végig gondoljam, pontosan hol vagyok az épületben. Hallottam, ahogy Sam ügyködik a csavarokkal. Ez is segített a tájékozódásban. Megkönnyebbültem, mikor elértem a rácshoz.

Szinte elsírtam magam mikor meghallottam, hogy végre letegezett, a csókja egyenesen mentő mellény volt. Megrándult a bokám, mikor kirúgtam a szellőzőt, de nem érdekelt. Csak ki akartam jutni. Nem tudom mi mart bele a lábamba, de biztos voltam, benne, hogy nem tudok lemenni az udvarra. Vissza másztam és hangosan vettem a levegőt. próbáltam másik kijárat után kutakodni elmémben, de ekkor a semmiből a nyakam köré fonódtak Puppet karjai.

Egy elágazásig vonszolt, de ott megállt. Nem tudta merre tovább. ekkor vágtam a fémhez. Szitkozódtam, de a következő pillanatban éles fájdalom hasított a hasamba. Felsikítottam a fájdalomtól. Hallottam ugyan hogy Sam kiállt valamit, de nem fogtam fel mi az. A szellőző fémje felhasadt. Annak éles szélei vágták szét a hasamat, miközben egy éles kampó szépen átvágott. Éreztem ahogyan a belső szerveimet roncsolja. Érdekes módon nem az futott végig rajtam, hogy meghalok. Nem. Az jutott ott eszembe, hogy aznap este nem mondtam el Samnek amit akartam. Nem mondtam el neki, hogy terhes vagyok tőle. Tudtam már mindegy hiszen ha túl is élem a baba éppen ebben a pillanatban lett kettéhasítva.

Foxy váratlanul elengedett, mire ösztönösen elfordultam a lyuktól. Küzködtem, hogy tovább vonszoljam magam. Égetett a seb, lucskossá vált a talaj a véremtől, de mentem tovább. Nem is néztem merre tartok, míg véletlenül rá nem tenyereltem egy vékony rácsra. Az étterem felett voltam. Alattam az üres placcot láttam ami a színpad és az asztalok között volt. Egyre homályosuló tekintettel néztem szét. Későn fogtam fel, hogy a rácsok nincsenek rendesen rögzítve. Ahogy átakartam mászni a szellőző engedett a súlyomnak és beszakadt alattam.

Keményen csattantam a padlón. Fér szaladt fel a torkomba, amit a hírtelen ütéstől rögtön ki is hánytam. Erős csapásokat hallottam. Sam és még valaki megint az ajtón próbált bejönni, de a ballonrobot még mindig ott állt. Az ütésálló üvegek se engedtek, hiába próbálták betörni. Egy pillanatig, csak néztem a két alakot, majd megpróbáltam elmászni addig. Alig bírtam megtartani magam, ahogy feltápászkodtam. Ujjaim között sérült szövetek lógtak ki és csak tompán nyugtáztam, hogy valószínűleg a beleim is kifordulhatnak bármelyik pillanatban. Ekkor megláttam a négy árnyat. A pizzázó négy különböző részéből jöttek elő. Foxyt ismertem fel elsőnek. Kampóját a vérem szennyezte be. Fredy mögötte állt, mintha félne előjönni. Bonnie ütésre emelte a mechanikus kezét, miközben Chika a CupCake figurát felém irányította.

Minden erőmet a menekülésre fordítottam. Már szinte tudat alatt mozogtam, ahogy a folyósóra mentem. Nem tudtam mi tart még mindig életben. Már rég meg kellett volna halnom. Spring Bonnie ott volt ahol hagytam sok hónappal korábban. Magam sem tudom miért bújtam bele. Alig húztam a fejemre a nyúl jelmez sisakját megjelent a négy robott.

- Sa… Sam!- nyögtem keserűen.

Alig hallottam, hogy válaszol. Iszonyatosan üvöltött ugyan, de már nem láttam. A robotok elém magasodtak. Megpróbáltam feltápászkodni a ruhában. Sikerült. A robotok csak néztek rám mechanikus szemükkel, de még akkor sem tettek semmit, mikor elindultam kifelé. Azonban soha nem jutottam el oda.

A reteszek hírtelen felmondták a szolgálatot. SpringBonnie mechanikus váza kikapcsolódott a tartó rekeszből, és egyenesen átfúrta a bal lábam. Felsikoltottam fájdalmamban. Az izmok szakadtak, és rátekeredtem a vázra így befele fordult a bal lábfejem, ahogy a váz elérte a kijelölt helyét. A ruha szemén keresztül láttam, ahogy a robotok mögött megjelenik egy magas férfi árny.

- Sam!

Felé nyúltam, de bár ne tettem volna. A ruha jobb ujja is kiengedett. Csontjaim ripityára törtek a borítás alatt. A vér ömlött kifelé az illesztéseken. A következő pillanatban a jobb lábam és a másik karomnál is belém fúródott a robot váz. Térdre rogytam, majd magam mellé engedtem a karjaimat. Ahogy a súlyom a padlóra ért újabb fájdalom öntötte el a testemet. A SpringBonnie jelmez derekát alkotó fémrúd két oldalról fúródott bele a csípőmbe. Már sikítani sem maradt erőm. Felemeltem a fejem. Miért nem haltam már meg?

Hírtelen tisztán kirajzolódott előttem Sam arca. Egy sebhely volt rajta. Nem én csináltam neki, mert mindig vigyáztam a szép arcára. Megakartam fogni hogy letöröljem a vért róla, de helyette az övéhez emeltem a kezem. Már nem gondolkodtam rajta, hogyan lehetséges még ez. Kivettem a tokból a kézi fegyverét. Láttam, ahogy a robotok megindulnak felé, miközben egy másik árny megpróbálja elrángatni tőlem. A másik valaki tudta mit akarok. Hálás voltam neki, hogy megpróbálta elvonszolni a férfit akit szeretek.

- Me…nj…ku…tyu…s!

Nem fogadott szót. Életében először nem fogadott szót. Láttam, hogy a másik erejének feszül, de mögötte Bonnie ütésre emelte a kezét. Valami meg akasztotta. Sam a következő pillanatban ernyedten lógott, majd a másik lévén távolodni kezdett. Gépies mozdulattal felemeltem a karom, majd meghúztam a ravaszt. A lövedék elsüvített Chika és Foxy között, majd telibe találta a régi gázvezetéket.

Belobbant az épület. Még éreztem, hogy a ruha állkapcsa kinyílik. A koponyám hírtelen körbe ölelte a fém fej, majd a gerincembe fúródott az utolsó elem is. Átjárt a fájdalom. A fájdalom mely nagyon sokáig nem akart végül szűnni.

 

Sam

 

Zokogva ültem a hóban. Fejem a térdemre nyugtattam, de testem rázta a fájdalmas zokogás. A pizzázó maradványai előtt voltam. Az épület kívülről ugyan kormos volt, de semmi más jele nem mutatkozott a pár nappal korábbi tűznek. A szerkezet állt még. Rendőrségi kordon zárta le a területet, így senki nem jött oda megkérdezni miért vagyok ott. Kezemben egy újság hevert. A cikk koránt sem fedezte a történteket. Amikor végig olvastam a három napja elfojtott fájdalmam a felszínre tört és a hóba kényszerített.

„ Meghalt Matild Elizabeth Afton! A majdnem harminckét éves nőre mai napon emlékezik meg a város. A Freddy Fazbear’s Pizzeria egykori alkalmazottja több életet is megmentett utolsó műszakjában. A pizzázó egykori tulajdonosai túl érzékeny rendszert alkottak.

Egy idős dolgozó elmondása szerint korábban is volt példa a robotok éjszakai „járőrözésre” mert azt hitték a programjaik miatt, hogy betörő jár az intézetben.

Mrs Afton amellett, hogy egész életét az étteremnek szánta, gondosan kordában tartotta a programot. Azonban férje álltal tervezett rendszer sajnos önálló életre kelt. A szemtanuk elmondása szerint a gépek az alkalmazottakra és másokra támadtak. Matilda E. Afton saját magára vonta a volt férje állttal készített mechaniku szerkezetek érzékelőit, így akik még az épületben tartózkodtak mind épségben kijutottak. Az ájszaka amúgy is tragikus fordulat még borzalmasabb lett, mikor egy öreg gazvezeték elpattant és berobbantotta az épületett.

A robotok összeroncsolódtak, de Mrs Afton földi maradványait semmilyen módon nem találták meg. A nő tragikus halála nem volt hiába való hiszen annyi embert megvédett. Sokan mondtak köszönetett érte, amiért mindig ott volt velük és a gyerekeikkel, hogy megvédje őket a bajtól. A nő mindig azon volt, hogy más ne élje át azokat a fájdalmakat amiket ő átélt. Örökre emlékezni fogunk az egyszerű életet élő, tisztséges asszonyra, aki mindig másokon segített.”